2010. április 2., péntek

A többi részeim

Öcsém meghozta a Kisjucust.
Egy cimborája is vele volt (úgy látszik, mióta múltkor lerobbantak Miskolc felé, még mindig nem szívesen megy egyedül).
Beszéltünk napközben, kértek vacsit, ígértem nekik pizzát, és meg is sütöttem.
Hármat: egy sonkásat, egy szalámis-lilahagymásat, és egy gombásat Juditnak.
A sonkásat túl vékonyra nyújtottam, és nagyon ropogós lett, azt csipsznek ettük :-)
A többi jó lett.

És ha csak egy kis időre is, de itt voltunk mind.
Legközelebb vasárnap lesz ilyen.
Szeretem, amikor nincs semmi érdekes, csak egymás közelében vagyunk.

Színtani ismeretek

Az egyik uruguayi fonalat kolléganőmnek rendeltük. Sokat nem foglalkoztam vele, megadtam neki a weblap címét, kiválasztotta, amit szeretne, átküldte a linket, én meg nyomtam a kontrolcé kontrolvét, melléírtam a saját linkjeimet, aztán elküldtem Erikának.

Megjöttek a fonalak, és nem hittem a szememnek, konkrétan felnyüszítettem, mikor megláttam a kolléganőmét, három olyan brutális színből van összerakva, hogy csak na, ránézel, és megerőszakolja a szemedet. Az, hogy rózsaszín, zöld, és szürke, még nem mond semmit, még csak fel se készít a valódi látványra. A szürke egyébként gyönyörű, valami nyomokban-kéket-is-tartalmazó sötétszürke, de a zöld meg a rózsaszín, hát azokról konkrétan a szövegkiemelő filctollak jutnak az eszembe.

Felgombolyítva már nem annyira durva azért, a kitekert motringban volt az igazán ütős, amikor láttam egy kört háromfelé osztva, három, első ránézésére tökéletesen-össze-nem-illő színből :-)

Most mit mondjak, kicsit kételkedtem.

Aztán megvontam a vállam, gombolyítani kezdtem, és közben járt az agyam, hogy mi az ördög legyen belőle (kolléganőm Kirit szeretett volna, de elég kategorikusan kijelentettem, hogy Kirit_azt_még_egyszer_nem, legalábbis most egy JÓ darabig nem). Azt tudtam, hogy viszonylag nagy mintásat kell keresnem, és nem túl csipkéset, mert ez a szín szerintem úgy kb. mindent megöl. Jó, akkor Springtime Bandit, azt kötni is nagyon szeretem.

Kénytelen vagyok beismerni, hogy rabul ejtett, függő lettem, a szemem nem bírom levenni róla, az agyam meg kombinál. Nem lesz két egyforma levél, fura, indokolatlan mintázatokban adja ki magát a fonal három elvetemült színe, és én nézem, és alig várom, hogy a következő hogy fog kinézni, és jaj nekem.

Mondjuk én nem hordanék ilyen színeket, de látom már, hogy ezt a kendőt élvezet lesz megkötni.

Időközben annyit bámultam, hogy szépen lassan megfogalmazódott bennem a színárnyalatok neve is. Nem is tudtam, hogy ismerek ilyeneket.
Antracitszürke.
Banánzöld.
Magenta.

Tök jó, hogy mára szabadnapot kaptunk, megvan, hogy mivel fogom tölteni, lehet, hogy megint nem a konyhaszekrény kipakolásával :-)

Illusztráció:

2010. április 1., csütörtök

A mai nap jósága

Kaptam ma egy Good Food magazint, hurrá, hurrá!!!!! :-)
Brüsszelből hozták nekem :-)

Szerintem velem annyira egyszerű jót tenni :-D

2010. március 30., kedd

Konyhaszekrény 2.

Der Medve jön át holnap.
Addigra valamit csinálnom kell a konyhaszekrénnyel, különben szemrehányóan fog rám nézni, és már megint életképtelennek fog tartani, és még igaza is lesz. Sajnos.

De mit csináljak fél 11-kor azzal a .......................... konyhaszekrénnyel?

Kis geometriai kitérő

Az Egyik Kockafej azt találta állítani, hogy kockák nélkül nem kerek a világ.
Mi?
A szokásos ostoba nézésem (hálisten most csak a laptop látta) elmúltával úgy döntöttem, hogy ezt az állítást nekem most be kell bizonyítanom.
Hát tessék.

1) Gömbakváriumban meghülyülnének a halak, oda kell a kocka (bár egye fene, téglatest is jó).
2) Mi lenne a KOCKAladával kocka nélkül??????
3) Hogy néznének ki a favágók, mondjuk.... pöttyös ingben?
4) A fene megette a matematikaoktatást KOCKÁS füzet nélkül.
5) Dobókocka nélkül sz@r lenne társasozni.
6) Megszűnne egy csomó süti, aminek ilyen vagy olyan kocka a neve.
7) Kőbánya térképéről el kéne törölni a KOCKA utcát.
8) Rubik Ernő felkötné magát, mehetne kitalálni valami más bűvös izét.... bűvös kúp? bűvös hasáb? ááááá....
9) Gyerekek százezrei sírnának a KOCKÁSfülű nyúl után.
10) A testépítők gondban lennének, ha mondjuk háromszögesre kéne gyúrniuk a hasukat.

Utólag belegondolva, ez nem az én dolgom lett volna, mert bizonyítsa az, aki állította, de most már mindegy.

A fényképezőgépem

Napok óta keresem a fényképezőgépemet, mindhiába. Pedig utoljára az asztalon láttam. Már kezdtem attól tartani, hogy szemétszedéskor megfogtam, és beletettem az egyik zacskóba - mint ahogy a hülyebarom rövidlátó (én) időnként az agyát is kikapcsolja, és beteszi a szemüvegét a hűtőbe, mosógépbe, konyhaszekrénybe, aztán meg keresi - , szóval megijedtem, hogy talán kidobtam.

Végül is adtam 1% esélyt annak, hogy az irodában hagytam.
Na de most szabin vagyok még csütörtökig!!!!!!!!!!!

Kollégaurat megkértem, szerezze meg a portán a kulcsomat, és tartson házkutatást az irodában.
Megvan!!!!!!

Esküszöm, pénteken lefotózom és felteszem a Swallowtailt, mert közben elkészült, és nagyon szép lett, rám hasonlít :-D

2010. március 28., vasárnap

De egyébként szánsájn meg minden :-)

Lássuk a tegnapi nap mérlegét.

Megint le van égve az orrom hegye, a szám sebes, mert kifújta a szél, és én meg nevetni mertem, amitől kirepedt, és vérzett, a tenyeremen csak azért nincsenek vízhólyagok, mert a derekam sokkal hamarabb kikészült, mintsem hogy az ásónyél feltört volna, a hülye kutya rejtélyes hieroglifákat karcolt a karomra a körmeivel, a jobb kezemmel alig bírok fogni, mert metszőolló-izomlázam van, a bal kezemre véres csíkokat húzott a rózsabokor , a zoknimból negyed kiló földet kellett kiönteni este, előjött három és fél szeplő az arcomon, és fél kilenckor végkimerülésben elájultam.

Hiába, nehéz a földműves-élet a magamfajta sápadtarcú panelvirágszálnak :-)
De micsoda nap volt! És jövő héten megismételhetem!