Szomorka

Persze, szoktam időnként sajnáltatni magam, és csinálok problémát olyankor is, amikor nincs, de ki az a hülye, aki azt AKARJA direkt, hogy rossz legyen neki, hát én nem. Most éppen a szüleim hiányoznak. Nem tudom pontosan, miért próbálok újabban "időutazni", a múltkor az apai nagyszüleimet rendeltem haza álmomban, bár ők ilyenkor mindig elmagyarázzák nekem szépen, hogy vissza kell menniük nemsokára, csak erre az alkalomra külön engedélyt kaptak. Már kétszer "voltak" látogatóban. A szüleim eddig soha, pedig anyuval még meg is beszéltük, hogy ha tud, akkor jönni fog. Egyébként állítólag épelméjű vagyok.

Bréking nyúz

Április 1-től végre én vagyok Judit húgom gondnoka, tegnap vettem át a határozatot. (Királyság.)
Bolondok napja alkalmából ünnepélyesen kineveztek - ezek ismernek minket valahonnan???? :-)

Gyanúsan hosszú az a rész, ahol a kötelességeimet sorolják fel. Lesz itt még adminisztráció, meg bürokrácia, meg sírás-rívás, én már látom...

Helytelen viselkedés

Az öcsém meg a sógornőm hazaérnek a bevásárlásból, és azt látják, hogy a gyermekük szájából cumi lóg.
- Némmá. Dugó van a fiamban. Visított nagyon?
- Nem, nem visított. Szépen csöndben szívogatta a nyakamat. Én meg mondtam, hogy "na de Bence, te mégiscsak az UNOKAÖCSÉM vagy"... és inkább odaadtam neki a cumiját.

A víz szárító hatásáról

Hogyaszongya, biztos attól van mindig ilyen borzalmasan kiszáradva a kezem, mert keveset iszom.
Tényleg keveset, egyébként, de már második hete megint kötelezően előírtam magamnak napi 1,5 liter rózsaszín víz elfogyasztását.

Ami a kezeim állapotát illeti, sikerült pontosan ellenkező hatást elérnem, mint amit szerettem volna.
A vízivástól ugyanis nagyon sokszor kell kezet mosnom egy nap (igen, itt egy logikai lépés szándékosan kimaradt), és a sok kézmosástól pedig irgalmatlanul kiszárad a bőröm. De nem érdemes mindig bekrémezni, mert úgyis nemsokára meg fogom mosni megint.

Mostakkor??????

Mintakövetés minden téren

Ezer éve nem kötöttem, illetve hát de, persze, mert ott a Barka, szóval helyesbítek: ezer éve nem kötöttem csak úgy, a magam gyönyörűségére. Végül be kellett látnom, hogy hiányzott a csipke. Azt nem tudom, hogy vajon a lelkivilágomnak-e, vagy csak egyszerűen le akartam már érzésteleníteni magam valamivel, netán kellett egy alibi, hogy mégis mit csinálok, amikor nem azt csinálom, amit kéne... na de mindegy is. Gail lesz egyébként.

Illetve beszereztem ijesztő mennyiségű színátmenetes gyapjúfonalat, amiből elméletileg olyan jó lenne egy csigavonalas takaró... asszem, megvan, mivel fogom tölteni majd a nyugdíjas éveimet :-)))

Amúgy meg két hét és jön Jucus meg a húsvét, 3 hét és megyünk Badacsonyba, a többit nem tudom, és közben halványan dereng, hogy évek óta nem csináltam semmit, ami nem terv szerinti, hanem csak spontán, és lehet, hogy az zavar, hogy úgy bezártam magamat mindenféle szabályok meg napi- és hetirendek közé, hogy Judit húgom se csinálhatná jobban. Nem tudom, egyáltalán kijönnék-e még, ha lehetne.

Időtlen

Észere se veszem, úgy telnek el a napok, az előbb még vasárnap volt, ma csütörtök van, holnap megyek Juditkáért, ami azt jelenti, hogy eltelt egy újabb hónap.
De hogy mikor?
És én ott se voltam.
Asszem.

Nem is az a baj, hogy annyi a dolgom, amennyi minden napra elég. Blogolni igazából a monotónia miatt nincs miről. A napirendem ugyanaz, a hetirendem változatlan, és pont egyformán fáradt vagyok minden hétfőn, kedden, szerdán, stb. és vasárnap is.

Szerencsére vannak azért a naptáramban leszúrva mindenféle jelzőtáblák, most hagytam el a Villány feliratút, a következőre az van írva hogy latte art workshop, a rákövetkezőre meg az, hogy Badacsony, és akkor élek egyik táblától a másikig valahogy, nekimegyek fejjel, végrehajtom a megfelelő programot, örülni kezdek, hogy élek, de akkor aztán puffegypofon, takarodj vissza a mókuskerékbe.

Ahhoz, hogy ez változzon, olyan eseményeknek kéne megtörténniük, amikről viszont nem szeretném, hogy bekövetkezzenek. Köszönöm, talán mégis inkább a mókuskereket kérném.

Az év első kötelező bortúrája

Megint voltunk Villányban, de ez nem annyira meglepő, mert nagyjából 10 éve minden márciusban megyünk. Az eredeti bandából már csak én vagyok, mert a többiek férjhez mentek, megnősültek, elköltöztek, gyerekük lett, külföldön vannak, meg hát ugye nem érdekeljük egymást, csak ez mégis olyan vacak, ezért keresünk magunknak mindenféle más mentséget.
Mindegy, a banda átalakult, és majd meglátjuk, hogy újabb 10 év múlva kik lesznek ott.

Már évekkel ezelőtt rájöttünk, hogy egy napra menni nem érdemes, azóta a villányi kirándulás ottalvós.
A menetrend a következő: első nap (még frissen) pincelátogatás és borkóstoló, aztán második nap sült csülök, közben valamikor egyrészt burek, másrészt a kötelező pincék végigivása, ebből egyre több van, így két napba már nem is fér bele a program, csak háromba :-) Sajnos :-)

Kirándulni is kell, ezt ki-ki a rá jellemző lelkesedéssel fogadja, de azért túl hangosan tiltakozni nem szokott senki, mert általában a túra mindkét végén pince van :-)

Tavaly fáztunk, idén végre kifogtuk az első néhány szép tavaszi napot meg a hóvirágokat.

Van mindenféle tanulság, például az, hogy a diktátoroknak néha elég nehéz dolguk bír lenni, meg az, hogy mégiscsak érdemes az Ördöggel cimborálni, ami persze egy bor.