Emberkísérlet

Most ki fogom próbálni, vajon mit szól a Columbia ügyfélszolgálata ahhoz a szánalmas csúfoskodáshoz, amit a Hervis meg a független szakértői művelnek, ha az ember reklamálni merészel amiatt, hogy az OmniShield védelemmel ellátott, egy hónapja vásárolt túrabakancsa a legkevésbé sem vízálló, se nem vízlepergető. De csak a jobb!!!!! A balnak semmi különös baja nincsen.

Szakvélemény, 1. pont: biztos izzadt a lábam. Aha, de csak az egyik. A másik meg pont fázott, nem?
Szakvélemény, 2. pont: lehet, hogy a szár teteje felől került bele a víz. Aha, mert igazából csak a bal lábammal kirándultam, miközben a jobb inkább búvárkodni ment. (A kamásli meg dísznek van.)
Szakvélemény, 3. pont: a forgalmazó a bakancsot különben is csak mérsékelten vízállóként árulja. Persze. A Columbia honlapján meg az OmniShieldet bemutató videóban konkrétan bokáig érő hóban gázol a figura. Ja, és nem lett volna szabad OLYAN időben kirándulnom benne. Arany virágszálaim, OLYAN időben, amilyenben annak a bakancsnak szabad lenne beázni, én SEHOVÁ nem megyek, nemhogy hegyet mászni.

Most pedig, ha kívánok, akkor esetleg fordulhatok a mittudoménmelyik Békéltető Testülethez.
De én úgy döntöttem, hogy előbb inkább fel KÍVÁNOM venni a kapcsolatot a Columbia központi ügyfélszolgálatával. És kérek tőlük egy állásfoglalást, hogy szerintük is teljesen normális-e egy kifogástalan bal bakancs, meg egy csuromvizesre ázó jobb.

És csak azért nem kezdek ordenáré módon anyázni a Hervisre (bár az eladó igazából kifejezetten kedves és megértő volt, de gondolom, nem is ő a hunyó) meg a szakértőkre, mert szegény édesanyjuk valószínűleg nem tehet róla, hogy ezek ilyen szarháziak lettek.

Sima átlagos szerda este

... és amikor hazamegyek, akkor tök komolyan azt látom, hogy a jóképességű öcsém, meg a szépreményű jogászhallgató lakótársam konkrétan egy TÜKRÖT tart az akvárium elé, és azon röhögnek hangosan, hogy a szerencsétlen hal totál felhergeli magát, felborzolja az összes úszóját meg még a szemeit is kimereszti - höhöhö, figyeld már, úgy néz ki, mint egy PULYKA, höhöhö - és próbálja elijeszteni a "másikat".

Mondtam nekik, hogy szerintem betegek.

Best of öcsém megint

Kistesóm benn felejtette a telefonját a munkahelyén, és mivel az egyben az ébresztőórája is, a sógorasszony viszont Bencével együtt a dédimamát boldogítja egész héten, így inkább hazajött aludni, hogy valaki (én) időben felkeltse reggel. Ekkora hülyeség már önmagában is méltó a "best of" sorozatba való bekerüléshez, de még beszélgettünk is, hogy fokozzuk a helyzetet.

Öcsém régen testépítőnek hitte magát, és mindenféle szteroidokat meg táplálékkiegészítőket nyomatott, fel is püffedt elég rondára. Pedig olyan egyszálbélű gereblyenyél-testalkat amúgy. Most mintha megint kikerekedett volna az arca egy kicsit, ezért aztán jól meg is kérdeztem:
- Neked mitől ekkora a fejed?
- Ja igen, híztam pár kilót.
- Megin' szedsz valami hülyeséget?
- Aha. Erdélyi szalonnát.

Ma reggel együtt készülődtünk, öcsémnek is csomagoltam kaját, nehogy éhen haljon. Csináltam neki szendvicset, meg adtam egy doboz paradicsomos húsgombócot ebédre.
- És almát is kérsz?
- Csak ha van.

Filmszakadás

Az elmúlt két napot valószínűleg egy párhuzamos univerzumban töltöttem, vagy valami hasonló helyen. Influenzás voltam, és eléggé levert a lábamról. Hétfőtől csütörtökig még voltam dolgozni, letudtam a kötelező köröket, de nem tudom, honnan vettem ehhez az energiát, mert aztán pénteken összecsúsztam, még valahogy lementem az orvoshoz, és onnantól kezdve jött a kóma. Pár óra viszonylagos ébrenlét, pár óra alvás, vagy valami félálom, de fogalmam sincs az egészről, egyszer például meg voltam róla győződve, hogy elveszett a kulcsom, mert kiejtettem a vonatból (!!!! komolyan!!!!), és legközelebb, amikor meg bírtam mozdulni, ha jól emlékszem, kivánszorogtam ellenőrizni a zsebemet, pedig még rémlett is, hogy valami sárga kulcsokat hagytam el, és az nem AZ a kulcscsomó volt, amit most hordok magamnál... szóval nem tudom, mi volt ez pontosan. Pedig elvileg főztem is közben, meg mostam és teregettem, sőt olvastam is valamit.

Esküszöm, nem vettem be semmi illegálisat, csak lázcsillapítót, meg az antibiotikumot. ((Nem, nem hülye a háziorvosom, nem az influenzára adta, hanem a förmedvényes kinézetű mandulámra:-))

Aztán szerencsére ma reggel felébredtem, és kávézni meg horgolni támadt kedvem, megállapítottam tehát, hogy a gyógyulás útjára léptem.
Ideje volt, mert így visszagondolva, ez a magamonkívüliség eléggé ijesztőnek tűnik.

Best of öcsém

Múlt vasárnap nagyanyám vadast főzött ebédre, amit nagyon szeretek, meg volt húsleves is, amit viszont inkább elkerülök jó messziről, ha lehet.
Még jó, hogy van öcsém, aki ilyenkor felvilágosít.
- Ugye tudod, hogy nem vagy normális?
- Na, most megint mé'.
- Nem zavar, hogy a vadas igazából összeturmixolt húsleves egy kis tejföllel?

Politizálunk családilag

Mélységes hozzáértéssel, és teljes komolysággal, mint ahogy minden mást is csinálunk.

- ODASS, mekkora jégtáblák úsznak a Dunán!!!
- Mekkora lenne már, ha befagyna.
- Aha, akkor például rögtön lehetne is királyt választani.
- Persze, de azt ott kéne, ahol a legvékonyabb.
- Na nemár, még véletlenül beszakadna.
- ÉS?
- Ne hülyéskedj, akkor nekünk is kötelező lenne sapka nélkül sírni, mint annak a sok észak-koreainak a múltkor.

Végre tél van

Én örülök neki! Hátha befagy a Velencei-tó, és lehet menni korizni!
Addig is sapka-sál-harisnyanadrág, és gyömbéres tea meg csokis brownie.
Szerintem megtaláltam a megfelelő kellékeket :-D