Kíméletes megoldás

Nem feltétlenül vezet célra, viszont a résztvevők számára kellemesebb, mint valami durva beavatkozás :-)

Aranybogár cimborám, akivel a hétvégére szobatársak lettünk, kivételesen a hátán fekve aludt, és embertelen módon horkolt. Mivel állítólag elég rosszul tud reagálni, ha felébresztik, nagyon óvatosan próbálkoztam: megcirógattam a vállát.

Erre ő kitapogatta a sötétben a fejemet, megsimogatott, belefúrta az ujját a hajamba, és pontosan ugyanúgy horkolt tovább :-D

Szellemi leépülősdi

Alíz meghívott, hogy vegyek részt a kérdezz-felelek játékában. 
Szerinte markáns véleményem van a dolgokról.

Én meg kénytelen vagyok belátni, hogy csak volt. Mostanában rajtakaptam magam, hogy nincs is véleményem a dolgokról. Sőt. Nem is tudok róluk többnyire.
Szégyellem is magam emiatt rendesen, de az utóbbi időben borzasztóan be vagyok szűkülve.
Kínos érzés, hogy nem tudok csatlakozni, ha a barátaim beszélgetnek.
Elhatároztam, hogy tájékozott leszek, ne keljen már mindig szégyenkeznem, hogy én vagyok a legbutább, és mindig csak bohóckodom, hogy legalább röhögjenek rajtam.
Próbálok újságot olvasni.
És nagyon sokszor nem értem :-(

Altair mondta egyszer, hogy amíg a Maslow-féle piramisnak az alsó szintjei nincsenek rendben az embernél, addig nemigen fog a felső szintekre lépni, és hát tényleg nem.
Igaz lehet, hogy annyira leköt a napról napra való létezés, meg az alapvető igényeim kielégítése (ami ugye szintén nem sikerül), hogy ettől "elmúltak" a késztetéseim, hogy könyveket olvassak (és beszélgessek róluk), színházba járjak (és beszélgessek róla), híradót nézzek (és beszélgessek róla), új dolgokat tanuljak...egyáltalán TANULJAK?
Mit főzzek, milyen idő lesz, mikor menjek nagyanyámhoz, rendet kéne raknom - ezek a központi témáim.

Az egyetlen dolog, amiben folyamatosan fejlődni tudok, az a kötés és a horgolás, de lassan minden másnak a rovására, szóval ez sem egyértelmű.

Mindezek után kábé egy szobanövény értelmi színvonalán érzem magam, tehát innentől csak az olvasson tovább, akit érdekelnek egy "zőccség" gondolatai.
Mert azért úgy gondoltam, mégiscsak megpróbálom megválaszolni azokat a kérdéseket...

1. A "kopipésztes" világban sokan meglehetősen sajátosan értelmezik a plagizálás fogalmát. Sokan úgy vélik, hogy ami interneten, egy blogon például megjelenik, az bátran másolható és lehet vele sajátként ágálni. Ezért érdekel: Hogyan értelmezed a plágium, plagizálás fogalmát? 

Szigorú vagyok magamhoz, nekem már az is "lopás", ha hallottam valamit valamiről, és beszélgetés közben elmondom. Én még ilyenkor is bevallom, hogy sajnos nem én találtam ki. Komolyabb írásbeli munkát igazából a szakdolgozatom óta nem készítettem, akkoriban pedig megtanítottak tisztességesen hivatkozni. Nem volt az baj, ha többet hivatkoztunk, legalább látszott, hogy több helyen utánajártunk a dolognak.
Hoppá, itt a neten mégiscsak írásbeli vagyok, jut eszembe. Nem másolok, nem ágálok; linkelek.

2. Szoktál-e politizálni? Illetve, milyen mértékben érdekel a politika?

Lásd fent. Szoktam, de szerintem csak a másoktól hallottakat ismételgetem. Igyekszem figyelni, igyekszem megérteni az összefüggéseket, de nem mindig megy. Alapfogalmak pl. hiányoznak. De igyekszem, mert olyan jó lenne néha tisztában lenni azzal, hogy mi történik körülöttem.

3. Mi a véleményed arról, hogy Romániában az érettségizők kétharmadát elbuktatták az idei vizsgán?

Erről például tényleg olvastam :-) Annyi gyerek nem lehet kórusban hülye, szóval szerintem nem velük van a baj. Állítólag direkt nehezítették a kérdéseket (aztán meg azt mondták, hogy azért buktak meg, mert szigorították az ellenőrzést, kamerákat szereltek fel, és elvették a telefonokat). Azt is olvastam, hogy jövőre majd kicsit enyhítenek a szigoron, és nem lesznek kamerák. Én meg nem tudom elhinni, hogy háromból két érettségiző annyira hülye, hogy csak csalással tud átmenni. Nem lehet, hogy inkább a kérdéssorokat kéne átnézni?

4. Részt vennél-e egy átlagos képességű diákok érdekeit védő civilszervezet létrehozásában? Mennyire tartanád jó ötletnek egy ilyen szervezet megalakítását? Szerinted, kik kellene a tagjai legyenek?

Ööö... nem hiszem, hogy egy ilyen szervezet bármiféle hasznomat tudná venni. Tagok? Diákok pl. biztos, hogy kellenének. Illetve esetleg felsőoktatási intézmények képviselői, meg kellene még valamiféle együttműködés a munkaerőpiaccal is. 

 

 5. Mi a véleményed a reklámról? Szerinted, milyen mértékben befolyásolnak téged vásárláskor a reklámok? Nem nagyon viszik át az ingerküszöböt. Ha olyan termékre/szolgáltatásra van szükségem, amit még nem ismerek, akkor utánaolvasok, vagy kikérem az ismerőseim véleményét. Végső esetben meg kipróbálom, és akkor a saját tapasztalatomból tanulok :-)

 

 6. Szoktál-e képzőművészeti tárlatra járni? A kortárs képzőművészek közül, kinek a művét tennéd ki a lakásodban? Nem. És sajnos nem ismerem a kortárs képzőművészeket. 

7. Mikor és hol voltál utoljára moziban? Melyik filmet nézted meg? Az idejét sem tudom.

8. Szoktál-e újságot/folyóiratot olvasni? Melyiknek vagy a megrendelője? Egyik lapra se fizetek elő, de igyekszem rendszeresen elolvasni a HVG-t, ezen kívül néha engedélyezek magamnak egy-egy Magyar Konyhát vagy GoodFood magazint. 

9. Ha nyernél egy jutalomkirándulást és te dönthetnéd el, hová utazzál, mit választanál? Miért? 

Akkor végre elmennék Íroroszágba, mert évek óta esz a fene, de reális esélyem nem sok van.

10. Ha feltehetnél egy kérdést egy híres embernek, mit kérdeznél és kitől? Ezt a kérdést passzolom.

11. Milyen témájú blogokat olvasol szívesen, netán van-e kedvenc blogod? Melyik? Főzős, kötős-horgolós, gondolós blogokat. Ahonnan inspirációt meríthetek olyan dolgokhoz, amiket aztán úgyse csinálok meg :-)

A tizenegy saját kérdés ezúttal - határozatlan időre - elmarad. Annyit nem tudok most így együltő helyemben kitalálni.

Fahrenheit

A buszmegállóban éreztem reggel, és megint beugrott, hogy ez a volt főnököm illata. (Persze ő is meghalt már, néha olyan nyomasztó, hogy egy csomó halottról blogolok.)

Mesélte, hogy kavart egyszer egy férjes asszonnyal, tőle kapta az elsőt, mert a férjének is ilyen volt, és legalább ezzel próbálta csökkenteni a lebukás esélyét. Aztán a nőügynek vége lett, de a parfüm maradt, mert megszerette, és a későbbiekben már mindig ezt használta. .

Az utolsó nyáron történt, hogy amikor valamiért bejött a főiskolára, beugrott hozzám, és ismeretlen indíttatásból lenyomott két puszit. Én megjegyeztem, hogy milyen finom illata van, ő meg vigyorgott a szakállába, és azt mondta, hogy itt lesz még egy darabig, és ha akarok, nyugodtan átmehetek szagolgatni.
Nem mentem, de azóta is mindig ő jut eszembe, ha Fahrenheit-illatot érzek.

Bempe

A másfél éves Kisember próbálgatja kimondani a nevét :-D

A leglényegesebbeket már tudja egyébként: ugat, nyávog, és berreg.
Reggeltől estig a kertben zúz,  hiába magyarázzuk el neki tudományosan, hogy 11 és 15 óra között nem ajánlatos a napon tartózkodni. Időnként bemázoljuk ötvenes naptejjel, és próbáljuk betuszkolni az árnyékba, ajánlunk neki medencét, bogarat, macskát, de nemigen marad sokáig egyhelyben. Legszívesebben a nagyapját irányítja karjelzésekkel a kertben, vagy az autóknak és a repülőgépeknek integet.
Gyönyörűen lebarnult, a haja ragyogó szőke, és estére mind a kilencven centije brutál módon mocskos, de hát így jár, aki meggylében fürdik, és utána meghempereg a fűrészporban.

Kicsit elkeseredve

Tegnap a nagypapa-korú főnökömmel beszélgettem. Mesélte, hogy annak idején a tanársegédi fizetéséből minden hétvégén megengedhették maguknak, hogy étteremben ebédeljenek.
Elpanaszoltam, hogy én meg - bár nyilván nem vagyok tanársegéd, csak egy adminisztrátor - a fizetésemet ötödikén megkapom, tizenötödikére elköltöm, kész, nincs több, az egyéb forrásaim nélkül éhen halnék.
Eddig soha meg se fordult a fejemben, hogy esetleg külföldön keressek munkát, mostanában viszont egyre többet gondolok rá.
A főnököm azt mondta, szerinte menjek mindenképpen.
Egyet kérdezett, mi lenne a húgommal.
Mondtam, hogy sírva utalnám a térítési díját minden hónapban, csak az lenne.

Hősies cselekedetek

Hiába vagyok akárhány éves, a Doktor Nénitől akkor is félek, ha idősebb vagyok nála.
Mármint persze inkább attól félek, hogy majd fájni fog. Mindegy, mi.

Ehhez képest szerintem csúcsteljesítményként lehet értékelni, hogy két egymást követő napon két - nyilván régóta (és itt NEM hónapokról beszélek...) halogatott - kérdéssel elzarándokoltam a bőrgyógyászatra is, meg a háziorvoshoz is.

Most ha még megírom a húgom jövedelméről a tételes éves beszámolót, akkor remélem, egycsapásra királylánnyá változom. De attól tartok, nem ma lesz. Pedig elvileg ez nem is fáj.

Pocsék egy divatblogger lennék

Nem tudok túl hosszan válaszolni a hét kérdésére a Zugblogon.
A kedvenc nyári ruhadarabomat kéne bemutatni, nekem meg ilyenem nincs.
Nyaranta, ha csak tehetem, halásznadrágban, atlétatrikóban és túraszandálban nyomulok, ami nem túl divatos, nem túl nőies, és nem kell túl sokat gondolkodni rajta. Ha lekerülök az aszfaltról, és nincs üvegszilánk- meg szögesdrótveszély, akkor átmenetileg a szandáltól is el tudok tekinteni.

Egy dolog azért mégis van, ami ugyan nem ruhadarab, de aminek nagyon örülök, hogy megvettem, az utóbbi évek egyik legjobb döntése volt, és nyáron már nem is lennék meg nélküle: ez a napszemüvegem. Csináltattam egy dioptriásat, hogy lássak is vele. Egy szépséghibája van: amikor nem kell, nem tolhatom fel simán hajpánt-pozícióba, mert rögtön cserélem is a másikra, és mégis hogy nézne már ki egyszerre két szemüveg a fejemen? :-D