Kipihenni a hétvégét

Voltunk Szolnokon gulyásfesztiválon, vagyis hát tulajdonképpen pont a gulyásfesztiválon nem is nagyon voltunk.
Odaértünk, leparkoltunk, kisétáltunk (menet közben megálltunk fröccsözni, hát nem igaz, nekem muszáj mindenhol valami ismerős főiskolai hallgatóval találkoznom.... csak remélni tudom, hogy később már eggyel se találkoztam...), szóval körülnéztünk, vettünk hárman háromféle gulyást - cipóban -, megettük, aztán valahol a fűben leültünk inni. Vittünk magunkkal bort, szódát meg szereztünk.

Később átmentünk Szolnoknak valami  másik részére, ahol Európa Kiadó koncert volt éppen, de az estének ebben a szakaszában már vannak felderítetlen szakaszok, igazából lehet, hogy jobb is, ha jótékony homály fedi őket. Mindegy. Vasárnap kialudtuk magunkat, aztán megnéztük a Tiszát (a homok forró volt, a víz meg hideg), hazafelé megálltunk kajálni, tulajdonképpen este lett, mire kiraktak a ház előtt, aztán már csak lézengtem.
Életcélnak persze nem az igazi, de titokban még néha élvezem ezeket az átféktelenkedett éjszakákat, meg a rákövetkező belassult pihenőnapokat.

Csak ne kéne utána megint hozzászokni az egyedülléthez.
Az nehéz ilyenkor.

Best of Barátaim

Vettem egy josta ízesítésű ásványvizet, és hát a fiúk ilyesmiről még nem hallottak.
- Josta? Miért nem Jóska? Annak legalább van értelme. Egyáltalán mi az a josta?
- Keresztezték a piszkét a feketeribizlivel, és az a josta.
- És ha pitypangot is tesznek bele? Akkor PISTA?

Aggodalomra van ok

A sok marháskodás közepette azért lenne ám min aggódni is, csak hát kaphatok én akár már ma gyomorfekélyt, ez attól nem fog megoldódni.
Nekiestek "ezek" a fogyatékosok ellátásának is, mindenkit felülvizsgálnak, lesz bizottság, és 3 féle csoportba osztják be mindazokat, akik eddig a lakóotthonokban éltek, ja de először is szétrobbantják az összes lakóotthont (max. 13 főig voltak, ugye, és ÉPP EZ VOLT A JÓ BENNÜK, BZMG), és bekúrják - elnézést kérek - az ellátottakat 50 fős lakócentrumokba, az előző csoportbesorolás alapján, ami majd attól függ, hogy kinek mennyi segítségre van szüksége az önálló(tlan) életvitelhez.
Így majd a gondozók közül is ki lehet rúgni azt, akit eddig valamiért még nem lehetett.

Ezen kívül még a foglalkoztatás szűnik majd meg - de ez már januártól -, amiből pl. Judit húgom jövedelmének egy (jelentős) része is származik. Ennek köszönhető, hogy tulajdonképpen kitermeli magának a térítési díjat, és nekünk igaziból nem kerül pénzbe az, hogy ő lakóotthonban él. Ha további pénzbe kerülne, akkor nem lakhatna ott.
Annyi rosszat hallottunk az állami intézetekről, és olyan megnyugtató volt, hogy Judit alapítványiba mehetett.
Egyszerűen nincsen a fejemben megoldási javaslat, nincs menekülési útvonal, hogy mi a nyavalyát csinálok, ha onnan kikerül.
Mert nem nagyon tudom elképzelni, hogy a térítési díj valaha is lecsökkenne...
Vajon azonnal kirúgják?
Vagy javasolnak más helyeket?
Máris tetessem várólistára valamelyik állami otthonban, igen, amiről azt hallom, hogy túlzsúfolt, kevés gondozóval, és mindennapos a verés is meg a nyugtatózás is?
Vagy vigyem haza, zárjam rá a lakásajtót reggel, drukkoljak, hogy ne gyújtsa magára a lakást délutánig, valamint vállaljam, hogy megszűnik az összes magánéletem, amit mondjuk nem nagyon vennék észre, mert eddig se volt?

Vagy várjam meg, amíg ezek a változások TÉNYLEG bekövetkeznek, és majd ráérek aggódni akkor?
Valaki megmondhatná, mert ilyenkor valahogy nem annyira szeretek független és önálló és nagytestvér lenni.

Best of öcsém

Mamát látogattam tegnap, öcsémmel legelésztük a gyümölcsöket kertben, meg kapáltunk, meg miegymás. Ebédre túrós palacsinta volt, és amikor délután nem volt teljesen rendben a gyomrom, akkor megpróbáltam a nyers tojásra, vagy a nem túl friss túróra fogni, de az öcsém pillanatokon belül előállt a tuti diagnózissal.
- Az a bajod, hogy túl sok szőlőt ettél nyersen, a szervezeted meg már csak a bort ismeri fel.

(Később aztán büntetésből szögbe lépett ám.)

Sötétség

Kiégett az izzó a fürdőszobában, de azért én minden egyes alkalommal megpróbálom felkapcsolni.
Kíváncsi vagyok, mi sikerül előbb: leszokni a kattingatásról, vagy venni egy (cenzúrázva) villanykörtét.

A borászok jó fejek

Legalábbis eddig mindegyikük annak tűnt, akivel találkoztunk.

Ma meg aztán olyan jópofa dolog történt, hogy szinte el se hiszem.

Körülbelül egy hónappal ezelőtt Balatonmáriafürdőn lógtunk, és éjszaka a srácokkal megittuk Szilvi barátnőm Szent Borkészletének jelentős részét, ami miatt ő jól össze is vonta a szemöldökét, és hát másnap délelőtt NÉMILEG fagyos volt a hangulat.

El is határoztuk, hogy szerzünk a bor helyett másikat, na de kiderült, hogy abból az évjáratból már nincs, és a pincészettől se lehet már beszerezni, meg hasonló jó hírek. 2008-as chardonnay volt egyébként Etyekről, a Kertész Családi Pincészettől.

Akkor elgondoltuk, ha ugyanolyat nem is kapunk, valami NAGYON JÓ bort fogunk neki venni mindenesetre. Épp elkezdtem gondolkodni, hogy hát mit is kéne, amikor gondoltam egyet, kikerestem a pincészet elérhetőségét, és írtam egy e-mailt Kertész Zoltán borásznak, felvázolva a helyzetet. Pár perc múlva jött a válasz meg egy mobilszám, hívjam fel, megbeszéljük.

Kérdezte, mennyi is kéne abból a bizonyos borból, mondtam, hogy hát csak kettőt ittunk meg, de igazából ha vehetnék egy kartonnal, az tök jó lenne. Igen ám, de 2008-ból már neki sincs összesen annyi, de ha az nekem jó, akkor abból egy-két palackot átad, meg még ajánlja a 2009-est, ami nagyon szépen fejlődik, és egészen olyan lesz, mint az előző évjárat, biztos benne, hogy fogjuk szeretni. 

Hű, hát nagyon kedves tőle - örömködtem nagyon -, szeretnék is élni a lehetőséggel, és vannak kedves cimboráim Etyeken, akik biztos elmennek érte, és elhozzák nekem.

Erre ő, hogy hát úgyis éppen ma jön Budapestre, ide, meg oda, meg amoda is, és nekem melyik van legközelebb, mert akkor bedobja a kocsiba azt a pár palackot, és hív, hogy mikor jár a környéken. 

Egyelőre itt tartunk, de én még nem teljesen szedtem össze az államat a padlóról, és miközben itt hápogok, újfent megállapítom, hogy a borászok - ezek szerint - tényleg jó fejek :-) 

Hogyan legyünk népszerűek

Meséli Verocska, hogy elment egy ilyen utazásszervezős csoport egyik kirándulására, és hát újoncként eléggé aggódott a megismerkedés és a beilleszkedés miatt, mert a csoport tagjai már nagyrészt régebbi ismerősök voltak (ő meg egy kankalinlelkű kistündér, szerk.megj.).
Aztán amikor eljött a közös bemutatkozások ideje, akkor nagyon frappánsan vette az akadályt:
- Sziasztok... van pálinkám!