Heti főzőcske és beosztósdi Judittal

Amikor Judittal hazajöttünk Pécsről, azonnal el kellett mennünk bevásárolni, mert kongott a hűtő az ürességtől.
Hajlamos vagyok az impulzusvásárlásra, ami tetszik, azt megveszem, aztán otthon meg vakarhatom a fejemet, hogy ezekből most mi legyen. Általában túl sok mindent viszek haza, és a felhalmozott mennyiség most is ijesztőnek tűnt, de végül sikeresen átrágtuk magunkat a kajahegyen, és szinte nulla maradékkal zártuk a hetet.

Vettünk: fölösleges krumplit (mert volt itthon, csak elfelejtettem), 2 padlizsánt, 4 cukkinit, 4 répát, 3 paprikát, 1 kígyóuborkát, 1 brokkolit, 1 csomag fagyasztott spenótot, 1 fej jégsalátát, 1 doboz gombát, paradicsomkonzervet, 1 doboz zöldséges szendvicskrémet, fél kiló gouda sajtot, 2 camembert sajtot, 1 kis csomag feta sajtot, 1 leveles tésztát, 10 tojást, tejet, tejfölt, müzlit, sok joghurtot, egy rozskenyeret. (A nem vegetáriánus szekció részére - vagyis magamnak - pulykasonkát, virslit, csirkecombot.)

Főztünk a héten:

- spenótos-fetás tésztát (spenót és feta elhasználva)
- cukkinis frittatát (ehhez kellett cukkini, sajt, paprika és tojás)
- brokkolis-gombás rakott bulgurt (kinyírtuk a brokkolit és a gombát, meg némi további sajtot)
- paradicsomos padlizsánt (padlizsán kipipálva)
- mustáros-fokhagymás csirkecombfilét, vele együtt sült krumplival (sikerült felhasználni a csirkehúst, és kicsit csökkenteni a krumplihegy méretét).

Nem főztünk, de ettünk:

- camambert sajtos-diós jégsalátát
- vegyes zöldsalátát ezersziget-öntettel, főtt tojással és/vagy virslivel igény szerint
- jégsalátát pestós-joghurtos öntettel

Meg grillezett sajtos virslit, és mindenféle szendvicset felvágottal, sajttal, zöldségkrémmel, nyers zöldségekkel.
Menet közben kaptunk: 2 cső főtt kukoricát és egy haaaaaaatalmas görögdinnyét (el is fogytak).
A tojást és a tejet időközben pótolni kellett, viszont megmaradt egy darabka cukkini, és még mára is van ebédünk, de csomagoltam Daninak is.

Nagyjából minden elfogyott, én örülök, mert okosan gazdálkodtam, igyekszem a jövőben is példát venni magamról. Most például gyorsan sütök is valamit a leveles tésztából, és elvisszük magunkkal a vonatra.

Dombtető utca

"A" Dombtető, ez az apai nagyszüleimet jelentette, mármint a lakásukat Kőbányán, ahová a születésünk után engem is, meg három év múlva az öcsémet is hazavitték a kórházból.

Ahol egy ideig összesen heten laktunk másfél szobában. Ahonnan mi pár év múlva elköltöztünk, mert saját lakást kaptunk Kispesten. Ahol rengeteget voltunk megőrzésen iskola után, meg közben is. Ahová később már egyre ritkábban jártunk látogatóba az öregekhez. Ahonnan a nagyanyámat elvitte a mentő az agyvérzése után, és soha többé nem hozta vissza. Ahol kimostam a nagyapámnak a napok óta ázó koszos zoknijait, de csak ha cserébe főzött nekem vacak, túl erős kávét. Ahol egyszer csak egy látogatás alkalmával a nagybátyám a konyhában megtalálta az apját, aki akkor már halott volt.

Ami évekig üresen állt, majd az öcsém költözött oda az akkori barátnőjével, aki nem bizonyult véglegesnek. Ahová végül is a feleségét hozta.
Ahová az újszülött Bence érkezett.
Ahonnan a sógornőm lelépett, hogy aztán honfoglalósdit játsszon a másik nagyszüleim házában.
Ahol az öcsém mostanáig egyedül élt, ahol az anyagi gondjai már túl nyomasztóak voltak, és amit már mindenkinek nehezére esett fenntartani.
Amit meghirdettünk, és vártuk a vevőt, aki nem jött, aztán egyszer csak mégis.

Aminek az adásvételi szerződését ma fogjuk aláírni, 5 órakor a Stollár Béla utcában.

Ahová úgy kellett menni, hogy az Újhegyi sétánynál leszálltunk a 68-as buszról, a trafik után jobbra fordultunk, végigmentünk a bolt melletti felső járdán (az alsót szigorúan csak visszafelé használtuk), majd a lépcső melletti babakocsi-tolókán rohantunk le. A kapuhoz mindig is kulcsunk volt, felmentünk a lifttel, amit egyszer a nagybátyám szerelt meg valamivel, amit csak úgy a zsebéből kapott elő, mert munkában is azt használta, a Ganz-Mávagnál dolgozott, véletlenül épp lifteket gyártottak.

Nyolcadik emelet harminckettő, a bejárati ajtó talán sosem volt zárva, de óvatosan kellett nyitni, mert mögé nyílt a konyhaajtó, és nem lett volna vicces betörni rajta az üveget.
Az erkélyen a nagyapám erőspaprikát nevelt, viszont az egész lakásban dohányzott, a kisszobát kivéve, mert az arra volt fenntartva, ha esetleg mennénk.

És mindenféle nagyanyai fenyegetés ellenére SOHA nem jött fel a Horváth bácsi, pedig nekünk mindig azt mondták, hogy ha nagyon ugrálunk - bocsánat: "zuhulunk" -, akkor fel fog. (Néha gyanakodtunk, hogy Horrváth bácsi talán soha nem is létezett, de pedig igen: az öcsémnek évekkel később eszébe jutott, hogy ellenőrizze a névtáblákat :-D )

Bár az emlékek nem a lakásban laknak, hiányozni fog, hogy többé nem mehetünk.

Judit-napi kiruccanás

Idén jó alaposan megünnepeltük Juditka névnapját. Tőlem bikinit kapott (most is épp abban napozik, de valami speckó módszere lehet, mert szerintem egyre fehérebb), Dani szüleitől meg egy blúzt, egy farmert, és egy szál rózsát. Még egy kölyökpezsgőt is hoztak, hogy Judit is tudjon koccintani.

Ráadásként mind együtt vacsoráztunk a Tettye vendéglőben.
De annyit, hogy hazafelé beiktattunk egy kis sétát. Ez végül a lustaság miatt tényleg elég KIS séta lett, meg sok bámészkodás.

Ilyen klasszul néznek ki a felújított és kivilágított tettyei romok:

Ez meg a frankón bemozdult tájképem az éjszakai Pécsről :-D

Hogyan (ne) beszélgessünk mérnökökkel

Daniék kutyájának az a neve, hogy Vili. Kíváncsi voltam a névadásra, gondoltam, biztos volt valami oka, de nem lettem sokkal okosabb. Megkérdeztem optimistán:
- Miért hívjátok Vilinek?
- Mer' Vilmos.

A baráti társaságukban az egyik párnak gyereke született. Erről is megpróbáltam érdeklődni, több-kevesebb sikerrel.
- Tényleg megszületett a babájuk?
- Aha.
- És fiú, vagy lány?
- Asszem, lány.
- Hogy hívják?
- Mit tudom én.

Bence szót fogad

Ez a hatalmas pók közvetlenül azután mászott be a Köki terminál szökőkútjába, miután az apja meg a nagynénje fennhangon (és többször) közölték vele, hogy Bence, oda nem szabad be...má' mindegy.

Bálnák, ki a partra

Nem épp az igazi úgy lenni szabadságon, hogy csak én érek rá, mert Dani közben folyamatosan dolgozik, de délutánonként azért kijutott a jóságból, meg az első hetet amúgy is végigbandáztuk. Egy nőnek - hát még többnek  - szerintem életkortól és családi állapottól függetlenül néha igenis szüksége van csajbulira, csak az változik igény szerint, hogy éppen a ház oldalát rúgjuk ki, vagy tóparton fetrengünk az árnyékban egész nap, a felhőket bámulva.

Szóval társaságban és kettesben is "megvolt" Pécs, és még majd folytatódik családilag, mert egyéb opció - pl. Felcsút - híján Juditkát is ott nyaraltatom az idén Daniéknál, mondjuk azt még nem tudom, hogy mit fogok vele csinálni egy hétig, de az az érzésem, hogy a tableten egész nap Fruit Ninjázni gyakorlatilag bárhol lehet, és pláza is van.

Ja, és kénytelen lesz valahogy belenyugodni abba is, hogy Orfűn bizony halak úsznak a tóban, mert én annyira szeretek ott, hogy még őt is el fogom ráncigálni, legfeljebb nem megy a vízbe. (Leányfalun pár éve tök komoly arccal kérdezte, hogy a Dunában vannak-e bálnák, és mióta megmondtam neki, hogy nincsenek, csak pontyok, azóta nemcsak úgy általában utálja a halakat, hanem név szerint a pontyokat meg különösen. Ha ő vízbe megy, minden hal jöjjön ki.)

Egyébként persze minden a szokásos, hurrá, idén se nyaralunk, de azért ettől még én lehetek turista itthon is. Bárhol :-D

Annak ellenére, hogy szinte mindenhová viszek magammal fényképezőgépet, a tervezett fotózás valahogy mindig elmarad. Így történt ez a legutóbbi orfűi kiruccanás alkalmával is, ahol azért szerencsére legalább telefonnal sikerült valamit megragadni a hely hangulatából: tessék, egy kis FISHING ON ORFŰ :-D 

Best of Bence

Bence azt mondja, neki fűnyírós farkas lesz a jele az oviban.

Jót röhögtem, hogy az anyjának lesz dolga, mire mindenbe fűnyírós farkast hímez, aztán meg rajzoltam egyet, hogy legalább legyen. Azt nem tudom, Bence látta-e, de az öcsémnek tetszik :-D

(Bence meg vetít egyébként, mert igazából házikó lesz a jele. De ez már a második nagy ötlete, az első verzió a büdös farkas volt gilisztával. Olyat is egy élmény lehet hímezni :-D)