2009. szeptember 21., hétfő

Az a bonyolult lelkem

Nincsenek kőbe vésett elveim a barátkozás különféle válfajairól. De ha egyszer csak egy ezer-éve-ismert-régi-kedves-cimbora a MÁSIK szemével néz rám, azt én még mindig nem tudom kezelni. Még akkor sem, hogyha egyébként nem is tartanám annyira elvetemült ötletnek.
Bejegyezte: dátum:
Címkék:

11 megjegyzés:

ercsu27 írta...

Hát ha nem tartod elvetemült ötletnek, akkor hagyd magad! .-)

2009. szeptember 21. 11:54
Maris írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
2009. szeptember 21. 11:58
Maris írta...

Ööööö...izé...ja.
Most így konkrétan ennyit tudok hozzáfűzni :-)

2009. szeptember 21. 12:10
ercsu27 írta...

Na, ez nagyon nem jellemző rád! :-)

2009. szeptember 21. 12:21
Maris írta...

Én se lehetek mindig mindenben magabiztos, taplraesett, határozott és bátor :-)

2009. szeptember 21. 12:55
Ilona írta...

Nem kell mindig mindent túlbonyolítani!!!!

2009. szeptember 21. 13:09
ercsu27 írta...

Na, ezért mondtam, hogy hagyd magad. Más szóval, történjen, aminek történnie kell! :-)

2009. szeptember 21. 13:12
Gabella írta...

Azt a bizonyos leblokkolást kéne kiküszöbölni, aztán "akár még mi is lehet", ahogy az okosok mondják!

2009. szeptember 21. 16:22
Éva írta...

Ez jóóóóó!!!! Nézz vissza te is a MÁSIK szemeddel! Vagy inkább hunyd le mindkettőt, és engedd át magad a történéseknek!

2009. szeptember 21. 16:37
Maris írta...

Te jó ég, micsoda szurkolótábor :-) Nem volt ám ez ennyire komoly, csak mégis elmélkedtem rajta egyet, lehet is elfelejteni :-D

2009. szeptember 22. 10:27
Ilona írta...

Kááááááááááár.

2009. szeptember 22. 14:27

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)