Miben gázolok bokáig

Mert ugye olyan nincs, hogy a folyamatban lévő kötéseimet elpakoljam, akkor nincsenek szem előtt, és az úgy nem jó.

Már kiszorítottak a kanapéról, és lassan a padlón fetrengve se tudok már tévét nézni, mert ott is kezdenek elterjedni. Ők azok:
- egy Baktus, tarka-átmenetes akrilfonalból, már a fogyasztós fázisban
- egy Trinity, natúr tolnai gyapjúból, ezzel minden nap játszom egy kicsit
- egy Springtime B., ez is natúr tolnai, de karácsony előtt abbahagytam, tavaszig ráér
- egy Kernel, vékony orgonalila fonalból, félig gyapjú, meg egyebek - és már 100 cm-nél tartok!
- egy pár összeállításra váró ujjatlan kesztyű.

Ezen kívül a hálószobában a laptop-asztalka alatt burjánzik egy tolnai mályvatarkából megkezdett Ella, de az már nem fog sokáig burjánozni, hanem könyörtelenül lebontom, mert szerintem valamit rosszul csinálok, és ettől nem szép, rondát meg nem akarok kötni.

Valamikor mostanában a következőkre kell időt szakítani: két pár ujjatlan kesztyű, egy tetszés szerinti normál méretű és egy minikendő, valamint egy calorimetry, ezekhez a fonal megvan, és nyilván tilos elpakolni, hogy ne feledkezzem meg róluk, következésképpen még ezekben a gombócokban is hasra lehet esni, ha netán még nem tekeredett volna semmi a bokámra.

Fentieket egyébként a napokban a lelkiismeret-furdalás leghalványabb szikrája nélkül kotortam félre, mert végre felgombolyítottam a sötétkét csipkefonalamat, és elkezdtem azt, amiről azóta álmodozom, hogy a mintáját megláttam... és most még nem árulom el, hogy mi ez, csak ha már tudom mutogatni is.

Most egy darabig légyszi ne akarjatok hozzám vendégségbe jönni, sajnos nem engedhetek be senkit, szabadon vannak a fonalaim :-)