Szánalmas pont hu

Leszakadt a polc a konyhaszekrényemben. Az alsóban, amiben a lábasok meg fazekak vannak. Igaz, ennek a szekrénynek például nincs ajtaja sem, mert jó fél éve már, hogy leszakadt. És senki nem csinálja meg, mert bárki megcsinálná, ha és amennyiben én elmennék végre valami bútorlapszabászatba, és vágatnék le szekrényajtónak valót, csakhogy én nem megyek bútorlapszabászatba, mert nem is mértem még meg, hogy mekkora volt az eredeti ajtó. És ha lemérném, akkor is tuti kitalálnék valamit. Szóval. De azért mégis. Minek kellett ennek még le is szakadni?????

Éppen elhatároztam, hogy kéne már egy kicsit takarítgatni, meg rendezkedni, mert mekkora kupi van, meg különben is itt a tavasz. Kezdem a konyhában, ott kezd leghamarabb meglátszani, könnyű sikerélményre hajtok, mert tudom, hogy nem épp a kitartásomról vagyok híres. Essünk neki a mosatlan edényeknek, mondjuk ehhez el kéne pakolni az edénycsöpögtetőből. Jó. Hajrá. És erre PUFF, leszakad a francba az egész polc, még be se raktam az első fazekat a helyére, és most már nem is fogom.

Mások ilyenkor kipakolnak a szekrényből, és megszerelik, de én meg nem, mert engem most már inkább nem is érdekel, jó lesz az úgy is erre a hátralévő 40-50 évre, és most már jól be is jöttem inkább blogolni meg kendőt kötni.