Nem kaptam már sorszámot az esztékában tegnap este, így egy másik tökjó programot választottam a bőrgyógyász helyett, és elmentem a postára, hogy átvegyem az öcsém ajánlott levelét, mer' ez ugye nyilvánvalóan az én dolgom.
Közben elkezdett esni az eső, amiről azt gondoltam, hogy nekem ez nem baj, mert felkészült állampolgár vagyok, aki nap mint nap megtekinti az időjárás-előrejelzést, és ennek megfelelően bekészíti az esernyőt is a menetfelszerelésébe.
Igen ám, de az eső után pár perccel érkező szél egy pillanat alatt magenta színű parabola-antennává amortizálta az én jó kis kínai esernyőmet, amit ezután inkább összecsuktam, és a fejemre borítottam a farmerkabátomat.
Így a hajam tényleg nem lett vizes az első pár méteren, viszont az addigra már zuhogó esőt szemből hozta a szél, meg szerintem hátulról, oldalról, és alulról is, beláttam tehát, hogy tök fölösleges a fejemen az egyre vizesebb dzseki, a villamosmegállóig már úgyis csak emberformájú öntöttürge állapotban van esélyem elérni, hát akkor legyen. Tető alá állni késő volt, egyetlen célom maradt, hogy felszálljak egy villamosra, mert még két megállónyira voltam otthonról, és hát ha már válogatni lehet, akkor én napsütésben jobban szeretek sétálni...
Tocsogva szálltam fel az ötvenesre, ahol is hamarosan szembesültem azzal a jelenséggel, hogy mi történik, amikor valaki leheletvékony hófehér blúzban ázik ronggyá. A fél villamos férfipopulációjának konkrétan kiesett a szeme, pedig annyira nem is vagyok jó nő, csak az adott időben, az adott helyen az én ruhám volt a legvizesebb, ez van, ezt kell szeretni, akkor nézzük ezt. És nézték. Sose volt még ennyire hosszú ez a két rövid megálló.
Leszálltam végül, az eső addigra már annyira ömlött, hogy alig lehetett benne levegőt venni, én meg már nem is szaladtam, és már a cipőmet se volt érdemes lehúzni, és már a szemüvegemet se volt érdemes elrakni, mert se vele, se nélküle nem láttam semmit úgyse, és mivel hideg nem volt igazából, csakis egy dolgot tehettem: szépen komótosan ballagtam hazáig, és hangosan nevettem közben :-)
Szülinapi rózsaszín
6 napja
8 megjegyzés:
Itt a déli végeken akkortájt tök jó idő volt. A férjem meg Pesten a szakadó esőben. Ült a kocsiban,nem szállt ki, és az esti Skype-olás helyett telefonon megbeszéltük, amit kellett.
Jahahaj, anyám, ne haragudj, de ezen nagyon jót röhögtem :)))
Hiszen én is nagyon jót röhögtem rajta, miért haragudnék? :-D
:o)
Jajj, ne haragudj Maris, ezt olvastam először Nálad, de én ollyan jót röhögtem! Most találtam ide Hozzád, de ha a többi bejegyzésed is ilyen jó,,,, Jövök máskor is!
Compot! Mind ilyen jó!
Márcsak azért is örülhetsz, mert EZT a vizespóló versenyt egyedül Te nyerted! :D
Én ma jártam így, annyi, hogy villamos helyett vonat volt és nem a felsőm, hanem a gatyám. De nem ám kicsit tapadott az aranyom. Most bánatos vagyok, mert a jó nagy s.....m nem aratott semmilyen sikert. Pedig fáztam is! Tanulság: elázni is tudni kell!!
Megjegyzés küldése