2010. augusztus 30., hétfő

Bükk

Forrásvizet ittam a tenyeremből.
Másztam hegyet rohanvást, csak érjünk már fel.
Belegyalogoltam a patakba, aztán meg dideregtem.
Halakat lestem lélegzet-visszafojtva.
Reggeli vizes fűben sétáltam.
Beájultam aludni egy pohár vörösbor után.
Nem fékeztem végig a bobpályán :-)
A csónakban viszont féltem, hogy felborulunk.
Kóválygott a fejem a kacskaringós hegyi utakon.
Ettem halat meg vadat :-)

Máris indulnék vissza.

2 megjegyzés:

Évi írta...

Vigyél engem is magaddal légszíves.Nagyon klassznak tűnik, bár én vadast nem kérek, de beérem bármi mással.

Egyébként megcsókólt mókolt vagy nem az ifjú herceg??Hm??
:-))))

Maris írta...

Az a baj, hogy félek én ezektől az ifjú hercegektől, a végén még varangyos békává változnak, vagy változtatnak :-D

Nem kötelező vadat enni Szilvásváradon. Csak ajánlatos :-D Mint ahogy pisztrángot is. Máshol én se nagyon eszem ilyesmit.