Kétféle ősz

A múlt héten Tokajban voltunk, vagyis inkább Tarcalon, mert bár körülnéztünk a fesztiválon, meg kóstoltunk Sauskáéknál, igazából az idő nagyobb részét a János-pincében töltöttük, mindenki legnagyobb megelégedésére.
Ez volt a harmadik év, amikor elmentünk a tokaj-hegyaljai szüreti napokra, és valahogy úgy tűnik, az a "szabály", hogy nagyjából ez az utolsó igazán meleg, napos őszi hétvége. Most is majd' megsültünk, míg átgyalogoltunk Tarcalról Tokajba, másnap meg lepirult az arcunk, míg némileg másnaposan punnyadtunk a napsütésben János bácsi teraszán.

Ma pedig irány Kaposvár, mert holnap korán reggel elindulunk a Zselic teljesítménytúrán. Még mielőtt valaki azt hinné, hogy micsoda sportemeberek vagyunk, gyorsan lerombolom ezt a képet, és elárulom, hogy csak a 20 km-esen megyünk végig, és az összes hétéves meg hetvenéves le fog minket alázni, ráadásul emelkedőn, de nem baj, szeretjük.

Ez a túra mindig a Tokaj utáni hétvégén van, és erre pedig az a szabály érvényes, hogy ez az év első igazán hideg, gorombán csípős őszi reggele. Legalábbis a Zselicben, pedig csak dombok vannak ott, nem is hegyek. Induláskor még jólesik a sapka-sál (meg a pálinka), az út első részét tejfölszerű ködben tesszük meg, és a harmatos fűben jól átázik a nadrágunk szára. Általában már jócskán túlvagyunk a táv felén, mire szerencsétlen nap úgy-ahogy ki bír sütni.

Úgy látszik, a papírforma most is bejön, múlt hétvégén megvolt a meleg ősz, most itt a hideg ősz, annyiban térünk el a megszokottól, hogy ha az is bejön, amit a meteorológusok jósolnak, akkor nemcsak hogy széjjel fogunk fagyni, hanem meg is ázunk, pedig már évek óta járunk erre a túrára, és az eső eddig még soha nem esett.