Felkel reggel, bekapcsolja a tévét, és elhúz valamerre.
Én megnézem a híradót meg az időjárásjelentést, kikapcsolom a tévét, és berakok valami zenét.
Előkerül, meglepődik a változáson, és megkérdezi, hogy esetleg visszakapcsolhatnánk-e a tévét.
Visszakapcsoljuk, de nem nézi ám, hanem a rohadt távirányítót nyomkodja.
Mondom, most ezé' kellett?
Megsértődik, kikapcsolja.
Hurrá, szüret, akkor keresek valami tisztességes zenét megint.
Szenvedő arckifejezéssel tér vissza, hogy ettől neki fáj a feje, nem lehetne kikapcsolni, és egyébként is kezdődik a valahányadik űrhajós sorozata, azt megnézheti?
Nézzedbazmeg.
Űrhajós sorozatról kiderül, hogy ismétlés, elkezd járkálni.
Kikapcsolom, hogy akkor VÉGRE hallgathatok ze....
Nincs még a híradó?
Azt nézném én is, viszont belebeszél.
Pssssszzzzzzt!!!!
Duzzogva kimegy.
Tök fölösleges zenét keresni, azért próbálkozom, de minek.
Előkerül, kapcsolgat, ficereg, pakol.
Kikapcsolom.
Nem zavar, hogy néztem?
Middel, a hátaddal?
Akkor most felhúzza az orrát.
Így jön el az este.
A fegyverszünet úgy jön létre, hogy én elmegyek aludni.
Boldogan bámulja a tévét hajnalig.
Ugrás az elejére.
Ha egy üzlet beindul
2 hete
3 megjegyzés:
Nekem erre egy trükköm van: átengedem a kapcsolgatást... amikor úgyse nézném a tévét. B-)
Na, ez az egyik worst of pasik, és tipikus. :D
Az a baj, hogy amikor én nem nézném, akkor amúgy halálba idegesít, ha szól és villódzik és ráadásul 15 másodpercenként változik még a csatorna is :-D De ha fogom magam és átvonulok a másik szobába, az nem jó, mert muszáj rajta megsértődni :-D Tévét kapcsolgatni csak mellettem ülve jó, és ennek megvannak az előnyei és a hátrányai is :-D
Megjegyzés küldése