Vasúti logisztika

Hétvégén hazahoztam Jucus húgomat.
Amikor péntek este érte mentem, a lakóotthonban mesélték, hogy aznap reggel már nem lehetett jegyet kapni a vasárnap délután-esti Miskolc-Budapest járatokra, erre számítsak majd visszafelé. Szombaton kora délután tehát tettem egy - végül sikeres - kísérletet Kőbánya-Kispesten.

Alapesetben Juditkának a visszaszállítása úgy néz ki, hogy minden óra 30 perckor indulnak vonatok a Keletiből, és a kiválasztott vonat szinte percre pontosan 2 óra múlva meg is érkeznek a Tiszai pályaudvarra. Innen is minden félkor indulnak a vonatok Budapestre, ha tehát leszállás után azonnal a pénztárba megyek, jó eséllyel kapok még helyjegyet az egy óra múlva hazafelé induló IC-re.
Ebbe az egy órába kényelmesen belefér, hogy elsétálunk Judittal a lakóotthonba, elköszönök tőle, pár szót esetleg váltok a gondozónővel, és békésen visszaballagok a pályaudvarra. (Kivéve, ha a miskolci vonat odafelé több, mint 10 percet késik, onnantól ezt nem lehet kivitelezni, de ezt megérkezéskor már látom. Ilyenkor a következőre váltok jegyet.)

Most fordítva kellett gondolkodni.
Kicsit furán is nézett rám a vasúti jegypénztáros, amikor azt kérdeztem, hogy:
- Holnap délután melyik vonattal lehet még hazajönni Miskolcról? Mert ettől függ, hogy mikor megyek ODA :-D

(Indokolt volt egyébként a para, mert három különböző IC közül csak az egyiken volt már 1 db hely az első osztályon.)