Juditkával öröm a vásárlás

Korán érkeztünk egy találkozóra, volt még egy félóránk, hát akkor sétáljunk.
Az egyik kapualjban a cipőbolt kirakata előtt nem tudtunk csak úgy elmenni. Olcsó cipők voltak, biztos kínaiak, mert mi nem az, kívül persze műbőr, de belül valódi bőr béléssel. Helyes kis "babacipőcske" fazonú topánkák.
Mondtam a húgomnak, milyen jól néz ki, közölte, hogy akar egy olyat. Felhívtam a figyelmét, hogy aktuálisan kábé ugyanolyan van a lábán, de ez úgy különösebben nem érdekelte.
Pfff, hát osztottam-szoroztam, jó, végül is enni nem kér, nem is drága, lesz egy tartalék őszi-tavaszi cipője, hát üsse kő, megveszem.
Bementünk próbálni.
A cipőt bézs, fekete és bordó színekben lehetett kapni.

Jucus egy bézs színűt próbált fel, jól állt a lábán, csak hát a színe az olyan... nem illett a jelenlegi ruhatárához, meg úgy általában egy fiatal lányhoz. Nénis volt, na. Mondtam neki, hogy OK, nagyon klassz, de mi lenne, ha felpróbálna egy másik színt is, mert ez a bézs nem annyira áll jól neki, és nem lesz mihez felvennie különben se.
Bordóból nem volt 39-es, kértünk feketét.
Felvette, annak is jó volt a mérete nyilván, sokkal jobban is nézett ki rajta.
- Akkor megveszem neked, Judit, jó?
- Jó.
Kikészítettem a pénzt, és a pénztár felé fordultam, miközben még feltettem az utolsó kérdést:
- Ugye, fogod hordani?
- N.E.M.