Badacsony - a mi hegyünk

A hosszú hétvégén három napra elhúztunk Badacsonyba a Néppel, ekkora Népem már nagyon rég volt utoljára: nyolc, néha meg tíz ember. Tiszta osztálykirándulás :-)
Még az időjárás is jól sikerült, a programról nem is beszélve, mondjuk a szervezőtől - én voltam - levonok öt pontot, amiért hazafelé 3 embernek vonattal kellett jönni, de ebből az egyik nyilván én voltam büntetésből.

Ha arra jártok, a Villa Tolnay Borházba mindenképpen érdemes bejelentkezni egy borkóstolóra, csak előtte nem szabad megkérdezni a Tourinformot, hogy milyen messze van, mert azt állítják, hogy 15 km - Csobánchegyen van -, a Miditouristnak meg eleve halvány dunsztja nincs, hogy egyáltalán létezik ilyen borászat. Amiatt meg kapásból hülyének nézik az embert, ha elárulja, hogy GYALOG akar odamenni, pedig aztán tényleg nem olyan nagy kunszt, és szerintem valójában még 10 km-re sincsen Badacsonytól. Az van, hogy lassan vennünk kéne pár térképet.

A Kopasz Fickó (neve is van, Nagy László) borai iszonyat jók, vannak vörösek is, Pinot Noir meg Cabernet Sauvignon (asszem), de őszintén szólva akárhogy próbálkozom, a Pinot szerintem nekem soha nem lesz a barátom, a Cabernet esetében meg nem bírtunk elvonatkoztatni Villánytól, szóval inkább a fehérektől voltunk elájulva, azoktól viszont teljesen. Az volt nagyon mókás, amikor pl. az olaszrizlingből megkóstoltunk három évjáratot, és csak kamilláztunk, hogy mi minden bír történni ugyanazzal a borral néhány év alatt. Azt meg nem is értem, hogy miért gondoltam hosszú évekig azt a baromságot, hogy én nem szeretem az olaszrizlinget. Meg a rizlinget úgy általában. Mert ittunk rajnait is, és gyakoroltuk felismerni a borban a "petrolos" aromát. (Én egyáltalán nem bánom, ha egy borász "hülyének néz" - ha egyszer valóban az vagyok az ilyesmihez, akkor tök jogos - , amennyiben képes és hajlandó lejönni a szintemre, és ott úgy elmagyarázni, hogy értsem. A srácnak egyébként tényleg volt egyfajta stílusa, ami nagyon megosztotta a társaságot, engem speciel szórakoztatott, mások pedig kicsit zokon vették, de minek.)

Ha mentek, kérjetek hagymás-paradicsomos ágyon sült "disznóságokat". Kenyérrel és uborkával igazi királyságos lakoma.. És van szilvás meg túrós rétes is! Csak persze utána elég nehéz összeszedelődzködni és elindulni visszafelé.

Tudok ám még kihagyhatatlan programot javasolni. Badacsonytól 6 kilométerre van Káptalantóti, ahol minden vasárnap délelőtt kinyit az őstermelői piac. Pénzt ne vigyetek, mert elköltitek :-) Van friss, meleg pogácsa, egyfolytában sül a kenyér a kemencékben, a különböző ízesítésű sajtokat meg is lehet kóstolni, de kaphatunk egy falatkát a házi sonkákból és kolbászokból is. Ezerféle méz, szörp, lekvár mind-mind haza akar jönni az emberrel, szóval nagyon erősnek kell lenni, hogy valamit azért ott is hagyjunk :-D Tíz óra után viszont a piacozás élvezhetetlen lesz, mert addigra odaér a tömeg. Mi hősök voltunk, és az előző, hosszúra nyúlt éjszaka után időben felkeltünk, és már fél kilenckor ott vigyorogtunk. Ja, és csak mondom, hogy a mézes-málnás ivójoghurt kötelező!

A második napunkat a káptalantóti piac után a badacsonyi hegynek szenteltük. Elindultunk felfelé, a kedvenc helyeinken meg-megálltunk, és eliszogattunk egy-két kancsó mézillatú, szörpízű muskotályos fröccsöt, vagy épp egy kis szürkebarátot, mert ez a Hagyomány. Ketten voltunk annyira elszántak, hogy felmentünk a Rózsakőig, ott nyújtózkodtunk egy kicsit a napmeleg kőkorláton, aztán visszacsatlakoztunk a társasághoz, akik idén még a Szegedi Rózáig se jutottak fel - ki is maradt az ürmösbor, mert azt csak ott LEHET inni (igen, ez a Hagyomány, máshol nem iszunk ürmöst :-)
Ezután jó alaposan megnéztük a kilátást a Hordó borozó mögül, majd este szépen lecsordogáltunk még a pavilonsorra, amit igazából annyira nem kellett volna, inkább már csak néztük egymást, de valahogy nem volt kedvünk véget vetni a napnak.

Elfáradtunk, nem aludtunk, leégtünk, izomlázunk lett, szóval minden a tervek szerint alakult, ilyen egy tökéletes hétvége. Majd a hétköznapokon kipihenjük magunkat.









 

Makár Sándorné és egyéb házasított borok

Ahogy már meséltem, hétvégén a Sauska pincében voltunk borkóstolón. Sajnos attól tartok, hogy nem vagyunk egy túl komolyan vehető borkóstoló társaság, kár belénk energiát feccölni mindenféle profiknak, tulajdonképpen azt érdemelnénk, hogy "nesze b.zmeg", de nem, Sauskáék jó fejek.
Szinte szemrebbenés nélkül tűrték, amikor a fél banda beesett az asztal alá a röhögéstől a Makár Chardonnay hallatán, hogy "Sándorné, höhö, MAKÁR SÁNDORNÉ" :-D
Ennyit a szakértelmünkről.
Ugyanezt előadtuk Cabernet-viszonylatban is, ki lehet az a Franc Caber, akárhányszor valaki kiejtette, hogy cabernet, nekünk már fülig ért a szánk.

Ja, és majd ha a franciák levédik a cuvée nevet, és nem szabad használni soha többé, akkor hogy fogjuk majd hívni magyarul? Hát, talán valami házasított bornak.... itt volt ismét végünk, PÉLDÁUL a ChardoNÉ és a CaberNÉ is házasított bor, ugye?

Szerintem kisebb csoda, hogy nem hajítottak ki minket.

A későbbiekben a syrah helyes kiejtésével akadtak problémáink, ez már ugyan másik napon és másik pincében volt, hiába javasolták nekünk, hogy egyébként hívhatjuk shiraz-nak is, addigra már mindegy volt, mert mi már rég zsiráfnak hívtuk. Olyannyira, hogy egyikünk (NEM, nem én voltam, esküszöm, de nem fújom be a cimborámat), amikor elvitelre vásárolt belőle, akkor egészen konkrétan kért két liter zsiráfot, ha jól hallottam.

Azt hiszem, nagyon itt az ideje annak az alapfokú borismereti tanfolyamnak, amire már nemsokára megyünk.... még mielőtt MINDEN magyarországi borvidékről szigorúan kitiltanak minket az elkövetkező 125 évre.

Boroztunk végre

Szerintem nem elég, hogy bután nézek, de még a hajam is több árnyalatot világosodik, amikor valamit nem értek, pl. azt, hogy az miért lesz jó, ha a villányi Sauska-pincészethez kivezet majd a kerékpárút. Méééér', ki fog má' részegen biciklivel hazamenni, akkor már inkább gyalog próbálkozom (igen, borultam már árokba bringával, igen, éjszaka, igen, részegen, és igen, voltam utána baleseti sebészeten is Kaposváron). A dologban rejlő logikára akkor derült fény, amikor vidáman és hullámvonalban vonultunk haza borkóstolás után, ja tényleg, egy kerékpárúton talán nem jelent akkora kockázatot, ha ökörh.gyozás formátumban csámpázunk középen heten.

Kicsivel korábban Szőke Kapitány úgy gondolta, hogy elszívna egy cigarettát a teraszon, ahová az ajtón át szeretett volna kijutni, ám nem sikerült neki. Erősítést hívott a helyi erők közül, de kettőjüknek sem sikerült kinyitni az ajtót. Nagyszabású cimboránk is odament közreműködni, de még mielőtt a nyers fizikai erő győzött volna, megérkezett az ész, és megoldotta a rejtélyt, miszerint ja, ezt nem lehet kinyitni, menjetek inkább oda arra a másik teraszra, úgy látszik, egy rendes birtokigazgató az utolsó szögig ismeri az egész épületet, meg gondolom, hogy minden egyes szőlőtőkét is a nevén szólít, de ezt nem láttuk, nem hallottuk.

A borhoz egyébként mi még nem értünk, de már szeretjük. És néha azt hisszük, tudunk okosakat mondani, ámbár ezt valószínűleg nem kéne erőltetni.
Évi rendes villányi kirándulásunk alkalmával mindig bejelentkezünk egy "menő" pincészetbe, megkóstoljuk azokat a borokat, amiknek amúgy csak messziről integethetünk az üzletekben. Ez tök jó érzés. Az is kaland, hogy láthatjuk és hallgathatjuk az "igazi" élő embereket, akik az egész történet mögött állnak. Vagyis nem állnak, hanem pörögnek.

Sauskáéknél iszonyat teltház volt szombaton, hozzá is csaptak minket a néphez a pince-körtúrán, később aztán hálisten különszobát kaptunk, ennek az az egy hátránya volt, hogy időnként szerintem teljesen elfelejtették, hogy mi is ott vagyunk, viszont határozott előnyei is voltak, mert azon kívül, hogy ott csak mi voltunk, kb. mindenki beugrott hozzánk egy kicsit, magyarázott egy kicsit, sőt, a pincemester leült és ivott is velünk egy kicsit (a fiúk szerint persze neki már mindegy volt, csak legyen kivel innia, és ne kelljen még bemennie az unalmas VIP-vendégekhez, egyszóval nem teljesen a személyes varázsunknak köszönhettük a kivételes elbánást meg a ráadás-bort :-)

Továbbra sem értünk a borhoz, "csak" szeretjük. Meg tudjuk állapítani, hogy ízlik-e, vagy sem. Komoly, igaz? :-)
Itt minden bort nagyon szerettünk, de vérciki beégés lenne a vége, ha megpróbálnám elmondani, hogy MILYENEK voltak.
Nagyon jól éreztük magunkat, ebben viszont egészen biztos vagyok. A hangulatot tudom értékelni, csillagos ötös. Jó társaság, (majdnem) jó időben, jó helyen. Menjünk vissza!!!!

Másnap

Értetlenül állok a jelenség előtt.
Bár inkább ülök, vagy még inkább fekszem.
Voltam tegnap bulizni, és pontosan ugyanazt ittam, mint máskor, és nem is többet, mint máskor, de mégis csúnya véget értem a tegnapi buliban, majd a mai nap is csúnyán kezdődött, és még mindig nem sokkal szebb, a fejem ugyan nem fáj, de a gyomrom, az halálosan készen van, és nem bírom a tegnapi olívabogyós kifli után maradt illatot, meg a szomszédból érkező főzés-szagot, meg a klotyóban átszivárgó cigarettafüstöt, és jajnekem, még a kávémat is alig bírtam letuszkolni, és sok vizet kéne inni, de még attól is undorral fordulok el.
Viszont így értelmet nyert, hogy miért is vásároltam én tegnap TÖBB doboz kaukázusi kefirt is egyszerre, ezt ugyanis egyébként nem tudtam volna megindokolni, mert általában leginkább egyet se szoktam.
Igaz, hogy csak cseppenként bírom fogyasztani, de mindenhová úgy járkálok a lakásban, hogy lóg a fejeből kifelé a kefiresdoboz, nem lenne gyenge rákötni egy infúziósállványra, akkor tologathatnám magam mellett, és egy hosszú szívószállal adagolnám magamba folyamatosan, mert azért azt hiszem, intravénásan mégsem lenne túl célravezető.

Most már Szolnokon is voltam

Szilviék elvittek magukkal Szolnokra, az ő Zoli nevű cimborájukhoz, akit később lelöktem a padról, és leesett.

De nem így kezdődött, hanem előbb strandoltunk, és nem akartam belemenni a hideg vízbe, mert hideg volt. Ha fiú lennék, tudnám mutatni, hogy szerintem mennyire volt hideg, de én nem vagyok fiú, ők meg különben nem is fáztak benne, csak én. A termálmedencében meleg volt a víz, viszont koszos, büdös, és unalmas, mert mióta öregszem és banyulok is elfelé, azóta ijjajj, nem élvezem én a strandot, mert abban csak a napon szunyókálás szép és jó, úszkálni általában lusta vagyok, labdázni nem szeretek, a csúszdán meg félek, ja, tudom, sok a bajom, maradjon is az ilyen inkább otthon, de egyébként ez a strandolás most elég jó volt ám, mondjuk a veszteség oldalon kénytelen vagyok feltüntetni a fülbevalómat (pedig azt - brühühűűű - pont szerettem nagyon), ezzel együtt jó volt, csak berregtek az ellenszenves harci helikopterek, valami légimicsoda volt, más rendes emberek azt nézték, amíg mi strandoltunk helyettük.

Aztán hazamentünk, ittunk, elindultunk lekésni a tűzijátékot, (jelentem: remekül sikerült), aztán odaértünk, ittunk, találkoztunk antiszociális emberrel, ittunk, átsétáltunk másik helyre, találkoztunk további emberekkel, ittunk, visszasétáltunk előző helyre, ittunk, aztán nem sikerült táncolni és megszöktem, aztán pálinkát is ittunk, meg még pálinkát, és utána elmentem inkább bulizni, a többiek nem akartak, aztán én még énekeltem Proud Maryt antiszoc. emberrel (vált.kedv. még egy Zoli), mert azt állította, hogy nem tudom a szöveget, pedig az konkrétan ő volt, aki nem tudta, én meg az voltam, aki de, ja, közben elmentünk inni, aztán András jött velem bulizni, aztán belelépett egy gödörbe és megrándította a bokáját, és aztán ezért már csak egyedül buliztam, na meg még a sok ismeretlen szolnokiak is ott voltak persze, aztán taxit hívtunk, aztán a házigazda nem tudta a saját címét mert be volt rúgva, de mi tudtuk és megmondtuk, és így jutottunk haza.

Jó buli volt, na.

Aztán reggel felébredtünk, másnaposak voltunk mind, és eljöttünk, és aztán délután a telken fröccsöztünk nagybácsiékkal.

Holnap meg megyünk Szekszárdra inni.

Te jó ég, hány éves is vagyok én? Ezt a huligántempót már tíz éve se nagyon bírtam, mi a fene ez, kapuzárási pánik? :-D

Programajánló

Az is lehet, hogy ide írom be a Többieknek, ha van valami esemény.
Úgyismint példának okáért Badacsony.
Mert május 1. az Badacsony.
Mese nincs.

Május 2. meg Győr és Mediawave, de hogy mi módon jutok A-ból B-be, illetve B-ből Cs-be (Cs mint Csorna), ez még további logisztikai kihívásokat rejt magában. Meg anyagi.

Mindazonáltal hasznos lenne, ha mondjuk elkezdenék szállást keresni, ha már egyszer végre kétnaposra tervezzük az ivókúrát. Szigorúan egészségügyi wellness-program :-)