Van hozzá képem

Itt egy másik kép is a Kiri-kezdeményről. Most már csak arra vagyok kíváncsi, hogy azt meg lehet-e csinálni, hogy a szöveg ALÁ teszem be a fotót. Mert eddig nem jött össze, nem is ajánl a blogger ilyen opciót.

Kötözködöm

Másokkal ugye rutinszerűen, ez már fel se tűnik a környezetemnek, azt szokták észrevételezni inkább, mikor egy "ziccert" kihagyok. Hm.

De mostanában lekötöm a szabad vegyértékeimet :-) Bele a készülő Kiri kendőbe (ami a kolléganőmé lesz, ha elkészül).

Azt mondták rá (a kendőkezdeményre), hogy olyan, mint egy titokzatos álom. Ezt egyébként fiú mondta, aki fiú létére kénytelen volt megdicsérni, szóval akkor biztos jól néz ki.

Keményen iszom

És az még a jobbik eset, amikor fröccsöt, cidert vagy egy búzasört. Sajnos általánosnak az mondható mostanában, amikor azt a k.va almaecetet iszom keményen. Valahol azt olvastam ugye, hogy majd az lefogyaszt. Csak már látnám... Na jó, tényleg nem nagyon eszem este 6 után, na de mikor sörözzek pl., munkaidőben????

Szájdergyerek

Beugrottam ma a körtér sarkán a gé róbert nevű "kisbótba", mert a múltkor örömmel láttam ezzel a négy szememmel, hogy tartanak cidert. Ciderét, kopirájt báj Márti férje Péter.
Már a múltkor is vettem egyet, aztán mert jó fej vagyok, elajándékoztam.
Ma reggel aztán újra lábujjhegyen nyújtózkodtam a polc előtt, mert a cider az legfelül szok' lenni ugye, és ha már úgy is ott voltam, hát leemeltem rögtön KETTŐT, mer' egyszer élünk.
Aztán ahogy jövök hazafelé, közeledik ám szembe az egyetlen kisöcsém (ez az egy ez azért jó hogy van belőle, de több nem kéne még ingyen se :-))). És eszembe jutott, hogy amikor utoljára hoztam neki cidert, akkor nagyon megszerette.
És nekiadtam az egyik dobozzal. Mert jó fej vagyok.

És már behűtöttem magamnak a maradék egy dobozzal, itt van a kezem ügyében... és hazajött a lakótársam... és asszem, meg fogom kínálni. Mert jó fej vagyok.

Nagy nyári pangás

Esz a fene, mert fennállásom kezdete óta lehet, hogy ez lesz az az év, amikor egy percet se fogok nyaralni. Nem tudom, mikor vegyek ki szabit, mikor lehet egyáltalán Balcsira menni, vagy máshová, és persze pénzem sincs rá, örülök ha valahogy kijövök nullára hónap végén, abból meg olyan túl messzire nem lehet jutni, legfeljebb ide a szomszédos Járda-szigetekre.

Pofát befogom, most jöttem meg Máltáról, igaz, hogy az "munka" volt és csak 5 nap, de másfelől nézve pedig persze hogy nem volt munka, és majdnem egy egész hét.

Nahátakkormeg.

Pápilán

Jucus húgom mindig is erős volt angolból, kispici korában már nyomatta az üdítősdobozok oldaláról hogy pájnepöl meg pícs, akkoriban még kaposvári főiskolás voltam, hétvégente járkáltam haza a Kvarnerrel, az - ha jól emlékszem - olyan fél 10 körül ért be, mármint este, onnan meg még egy óra békávé hazáig. A végsőkig felpörgött, zsezsgő, derekamig érő Hugi félálomban kóválygott a lakásban, de az istenért le nem feküdt volna, mert ő megvár. És basszuskulcs, ANGOLOZNI kellett vele. Nyuszimuszi, mi az a narancs, mondjad ügyesen???!!! ÓÓÓÓrindzs. És az mi, hogy lé? Ju-i-ce. És azt hogy mondjuk? Dzsúúúúúsz. Okos kislány. Akkor hogy van az, hogy narancslé? Nem tudom.

Még ekkora se volt, mikor már kificcent belőle a fanatikus Boney-M rajongó, hatalmas lendülettel bírta rázni a pelenkáját a By the rivers of Babylon című számra.
- MANÓZZUNK egy kicit!
- Jó, milyen kazettát tegyek be?
- PÁPILÁNt.

És ugyan elrepült azóta több mint egy évtized, de a pápilánon még mindig visítva bírunk gurulni a röhögéstől családilag.

Juditkáról a színtiszta igazat

Nem meséltem ezt még, mert őszintén szólva nem is gondoltam át, hogy olyanok is benézhetnek majd hozzám, akik nem ismernek az idők kezdete óta valahonnan máshonnan... Judit húgom 18 éves létére nem azért beszél akkora hülyeségeket, mert akkora hülye, hanem mert autista. Nincs ám mindenkinek ilyen Hugicája :-) Imádnivaló egyébként, amikor éppen nem az agyonvágási ösztönt hozza ki belőlem, amire egyébként 14,5 mp alatt képes simán, mindenféle megerőltetés és bemelegítés nélkül :-)