Bezzeg a Medve

Nálunk, kérem, családi Medvekultusz van.
Milyen egy jóravaló fiatalember (én meg általában semmirekellő), micsoda erős gyerek, (én csak szimplán dagadt), milyen szééépek a fogai, (én ugye hiába vigyorgok), milyen szorgalmas, (én persze lusta). Most is milyen jó fej volt, hozott az öcsémnek egy marha nagy LÁNCFŰRÉSZT, hát nem tündérbogár? :-D

Imádom a sztrájkot, legyen máskor is

Reggel, miután kiduzzogtam magam, hogy "jaj de rossz nekem, nem tudok munkába menni", megtudtam, hogy jár a metró. Ja, akkor tudok. Elballagtam Kőbánya-Kispestre (a piac érintésével, 2 kiló mandarin beszerzésével, mert alig volt még valami a hátizsákomban, és ez ugye tűrhetetlen), aztán metróztam a Kálvin térig, ahonnan már szinte csak egy ugrás a munkahelyem. A hídon öklüket rázó autósok ültek a dugóban, és mosolygó gyalogosok sétáltak a napfényben.
Ha tökmindegy lenne, mikorra érek be, felőlem gyakrabban is lehetne békávé-sztrájk, én jól éreztem magam :-)

Fitness vagy Wellness, a komoly dilemma

Menjek pilates-órára, vagy húzzak haza sürgősen aludni?

Pilates-óra MELLETT: fát vágtam, fáj a derekam, jót tenne.
Pilates-óra ELLEN: álmos vagyok, mert Valaki horkolt mellettem fél éjszaka, míg aztán átmentem a másik szobába.

Alvás MELLETT: álmos vagyok, mert Valaki stb., stb.
Alvás ELLEN: fát vágtam, fáj a derekam, jót tenne neki a pilates.

Öööööö.
Asszem, eddig döntetlen.

Továbbra is megszorító intézkedések

Egész januárban érvényes, hogy naponta ezer forintot szabad (ámde nem kötelező) elköltenem.
Ennek keretében ma tejfölt, rizst és valami gyümölcsöt fogok beszerezni (és már engedtem a büfében egy túrós pogácsa álnok csábításának :-)
A mai ebéd fasírt krumplipürével, dobozos nagymama-adomány az éhező unoka megsegítésére.
Este meg majd főzök holnap-holnaputánra zöldbabfőzeléket.
Utána kiszedem a fagyasztóból a karácsonyra vett, de megmaradt halfilét, és abból lesz valami szószos izé rizzsel, így aztán már el is érek (élek:-) a hét végéig.

Hát ez van, így jár, aki borismereti tanfolyamra akar menni. Azt bizony be kell fizetni, aztán jöhet a smucigoskodás :-) Remélem, iszonyú nagy szakértő leszek :-D Pont, mint amennyire bármiből is szakértővé lehet válni három nap alatt :-D

Válságkonyha továbbra is

Kapj a nagyanyádtól egy nagy üveg lecsót, amiben, hiába főztél belőle már négyszer is ezt-azt, még mindig van, és véletlenül nem penészesedett meg a teteje a hűtőben. Rizs azért legyen otthon mégiscsak, ámbátor mindössze egy kétdecis mérőpohárnyi (majdnem), de az pont elég lesz.
Vegyél előrecsomagolva két vékonyka szelet sertéscombot (azért előrecsomagolva, mert a sorbanálláskor úgyis többet vennél, vagy nagyobb darabot adnának, mert maradhat, ugye) kettőszázötvenvalahány forintért.
Vidd haza, aztán főzzél belőle lecsós húst rizzsel.
Amikor a disznóállat végre megpuhul teljesen, de annyira, hogy szinte szétesik rostjaira, mert te azt úgy szereted legjobban, vedd észre, hogy nagyjából el is tűnt az összes lecsó meg szaft alóla.
Kapkodj a fejedhez, nézz be a hűtőbe, és találj egy felbontott doboz főzőtejszínt, amit a múltkor valószínűleg valami krémleveshez nyitottál ki. Vágd le egyben az egész tetejét, hogy beleláss a dobozba, majd örülj meg, hogy még nem penészes ez sem, és önts egy keveset a sült hús szaftjának a hűlt helyére, ettől majd (még) jobb lesz.
Végül próbáld beadni magadnak, hogy a rizs SZÁNDÉKOSAN lett "al dente", és utolsó aljas rágalom, hogy már megint félig nyers maradt.

A reggeli tévéműsor legérdekesebb része

Reggel volt a tévében valami olyasmi, hogy szegény sciennetnek senki nem szólt, hogy fizessen adót, mert szegény sciennetet még az ág is húzza, pedig ők egyébként tök szívesen fizettek volna adót, ha valaki mondta volna nekik, hogy kell. És a csúnya rossz vépéópé elvette az összes számítógépüket, és nem akarják visszaadni, mert már két hónapja egyfolytában mentik róluk kifelé az adatokat.
Vagy valami ilyesmi. Ez amúgy nem érdekel semennyire. De ez az alapsztori.

Mindenesetre mutogatták ott a műsorban két ügyvédjüket, és ezen én iszonyú jót szórakoztam korán reggel, mert az egyiknek az volt a neve, hogy Futó Barnabás, a másiké meg Gyalog Balázs.
Tutira sakkoznak egész nap :-)

Minek az ilyennek...

Mindenki azt mondja a telefonomra, hogy nekem zenetelefonom van. Aha, mondom én ilyenkor, akkor jó. Akciós volt, meg szép piros, és olyan márka, mint amit eddig használtam, tehát kábé sejtem, hogy mit melyik gombbal lehet, márminthogy telefonálni, sms-ezni, meg beállítani az ébresztőórát (utóbbi funkció már sajnos túlságosan fejlett a mostani telefonomon, így ez azért okozott némi fejtörést).

Tegnap aztán addig vacakoltam vele, míg megtaláltam, hogy nahát, ebben a telefonban TÉNYLEG van olyan, hogy RÁDIÓ, csak állítólag dugjam bele a fülhallgatót, ami egyben antenna is. Igen? Hol van az? Merthogy én októberben kivettem a dobozból a telefont meg a töltőt, a maradék, drótoknak látszó izéket meg benne hagytam, és bedobtam az egészet a sarokba. Még megvoltak. Szétbogoztam, összeraktam, nyomkodtam, és tényleg szólt. Tudok rádiót hallgatni a telefonommal.

Azaz csak tudnék, de van egy apró kis probléma. Az én fülem tökéletesen alkalmatlan arra, hogy belerakjak olyan kis izé alakú fülhallgatót. Kiesik ugyanis, mégpedig nagyjából akkor, amikor először veszek levegőt. Vagy pedig benne se marad, hanem már akkor kiesik, amikor elengedem. És mindegy, hogy melyiket rakom a jobb meg a bal fülembe, mert fordítva is pont ugyanúgy kiesik.

Asszem, jó lesz nekem továbbra is az otthoni rádió, igaz, hogy azon képtelen vagyok megtalálni a csatornákat, de pár be van állítva (ezt természetesen úgy kell érteni, hogy beállították nekem), és vannak az erősítőhöz gigantikus bazinagy doboz alakú hangfalak is, és azokat legalább senki nem akarja, hogy a fülembe dugjam.