2010. február 16., kedd

Laknak-e állatok

Mióta az öcsém a feleségével együtt odaköltözött a mamához, azóta egyre több állat lakik a házban bent, pedig az régen tilos volt. De hát az idők változnak, és jelen pillanatban amúgy sincs a környéken kisgyerek, aki mondjuk az ujját szopná, aztán macskát simogatna, aztán megint az ujját szopná, és lenyalná a macskaszőrt (ja, én voltam), szóval igen, laknak állatok.

Ez itt például a sógornőm macskája.


Ez meg az öcsém macskája.


Na ugye, hogy a feje tetején van a füle :-)


2010. február 15., hétfő

Best of Mariska

Méltó unokája vagyok a nagyapámnak, ha arról van szó, hogy hülyeségeket kell beszélni. Azt hiszem, mindig elegendő anyagot fogok biztosítani ahhoz, hogy a "Best of..." rovatnak még nagyon hosszú ideig ne kelljen megszűnnie.

Íme, két szösszenet a közelmúltból.

- A jobbkezesek merre tudnak kanyarodni?
(Tudok biciklizni, de nem tudok ugyanolyan biztonsággal tudok kanyarodni balra is meg jobbra is. Gondoltam, hogy ez biztos olyan jobbkezes-balkezes téma, a jobb vagy bal agyfélteke dominanciája, hogy a jobbkezesek egyik irányban ügyesebbek, a balkezesek meg a másikban. Ezt a kérdést sikerült felvetnem a fenti frappáns módon. Közmegelégedésre...)

Öcsémnek új kutyája van, elmentem megnézni. A Medve felhívott, és megkérdezte:
- Milyen a kiskutya?
- Vicces. A feje tetején vannak a fülei.
- Mért, hol legyenek? A hátán?
(Pedig én csak azt próbáltam elmondani, hogy a kiskutya mindkét füle oda van simulva a feje tetejéhez - hát, így sikerült.)

Bók a javából

Azért jó, ha legalább egy főiskolai csoporttárs is dolgozik az emberrel egy munkahelyen, mert tutibiztos, hogy minden körülmények között számíthatok az őszinte és elfogulatlan véleményére, mint ahogy pénteken is elhangzott ez a kedves kis párbeszéd kettőnk között (ja, csütörtökön bulizni voltam):

- Hű, te tényleg szarul nézel ki.
- MICSODA?!, én szép vagyok.
- Nem azt mondtam, hogy nem vagy szép. Azt mondtam, hogy szarul nézel ki.

Hát kellenek nekem ellenségek, amikor vannak ilyen barátaim? :-D

2010. február 11., csütörtök

Kreatív 2.

Szóval adjam tovább 7 embernek.
Mindenki kapott már, és én úgyis csak mindig ugyanazoknak tudom tovább adni, mert nagyon kevés helyen vagyok rendszeres látogató. Ugye nem baj?
Sok mindenkinek ez lesz az n+1-dik ugyanilyen díja, remélem, senki nem unja még, gondolom, olyankor már nem kell megint kirakni és továbbküldeni.
No, az én fő kreatívjaim indoklás nélkül:
Alma
Via
Erika
Altair
Gabi visszakapja
Moncsi
Nöné

Linkelés, üzenethagyás, és kész is vagyok.

2010. február 5., péntek

Kreatív blogger-e vagyok?

Gabi szerint igen, ezért megkaptam tőle az Arany Golyófej Érdemrendet :-)
Ezt itt, ni:
Azon kívül, hogy nagyon örülök neki, a következőket kell tennem:
1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte. - Köszi, Gabi!!!
2. A logót ki kell tennem a blogomba. - Kitettem!
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam. - Íme, Gabi linkje.
4. Írni kell magamról 7 dolgot.
1) Félek a sötétben. (Ne tudjátok meg, hányszor ébredek éjszaka egy-egy zizzenésre, majd hosszú percekig fekszem dermedtem, a torkomban doboló szívvel... rettenetes.)
2) Judit húgom autista, lakóotthonban él, havonta hozom haza. (Bár ezt ki nem tudta még?)
3) Nem bírok rendet tartani a lakásban. Próbálom magam rendszerre szoktatni, próbálom a FlyLadyt, de egyszerűen nem hat semmi.
4) Szoktam horkolni álmomban.
5) Kényszeresen ellenőrzöm reggel induláskor, hogy kihúztam-e a vasalót, elzártam-e a gázt, bezártam-e az ajtót. Simán visszafordulok a villamosról is...
6) Néha olyan csúnyán beszélek, hogy már engem is zavar.
7) Imádok korcsolyázni, csak nem tudok, és már a könyökömet is eltörtem egyszer emiatt. De még mindig imádok korcsolyázni :-)

és most félbehagyom, majd folytatom.

5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blog társamnak.
6. Be kell linkelnem őket.
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.

2010. február 4., csütörtök

Miben gázolok bokáig

Mert ugye olyan nincs, hogy a folyamatban lévő kötéseimet elpakoljam, akkor nincsenek szem előtt, és az úgy nem jó.

Már kiszorítottak a kanapéról, és lassan a padlón fetrengve se tudok már tévét nézni, mert ott is kezdenek elterjedni. Ők azok:
- egy Baktus, tarka-átmenetes akrilfonalból, már a fogyasztós fázisban
- egy Trinity, natúr tolnai gyapjúból, ezzel minden nap játszom egy kicsit
- egy Springtime B., ez is natúr tolnai, de karácsony előtt abbahagytam, tavaszig ráér
- egy Kernel, vékony orgonalila fonalból, félig gyapjú, meg egyebek - és már 100 cm-nél tartok!
- egy pár összeállításra váró ujjatlan kesztyű.

Ezen kívül a hálószobában a laptop-asztalka alatt burjánzik egy tolnai mályvatarkából megkezdett Ella, de az már nem fog sokáig burjánozni, hanem könyörtelenül lebontom, mert szerintem valamit rosszul csinálok, és ettől nem szép, rondát meg nem akarok kötni.

Valamikor mostanában a következőkre kell időt szakítani: két pár ujjatlan kesztyű, egy tetszés szerinti normál méretű és egy minikendő, valamint egy calorimetry, ezekhez a fonal megvan, és nyilván tilos elpakolni, hogy ne feledkezzem meg róluk, következésképpen még ezekben a gombócokban is hasra lehet esni, ha netán még nem tekeredett volna semmi a bokámra.

Fentieket egyébként a napokban a lelkiismeret-furdalás leghalványabb szikrája nélkül kotortam félre, mert végre felgombolyítottam a sötétkét csipkefonalamat, és elkezdtem azt, amiről azóta álmodozom, hogy a mintáját megláttam... és most még nem árulom el, hogy mi ez, csak ha már tudom mutogatni is.

Most egy darabig légyszi ne akarjatok hozzám vendégségbe jönni, sajnos nem engedhetek be senkit, szabadon vannak a fonalaim :-)

2010. február 1., hétfő

A szöszik szülinapja

Az unokahúgaimat beszippantotta a fogyasztói társadalom, bedőltek a reklámok csábításának, ráadásul a kortárcsoporthoz (ovi...) való hasonulás nehéz kényszere is nyomja hatéves vállukat, ezért Furberriest kértek és kaptak a szülinapjukra, ami alapvetően egy vécéillatosítóra emlékeztető illatú, neonszínű szőrös mackó, vagy egyéb lény, de össze lehet csukni gömbbé, és akkor betölti egyetlen funkcióját, miszerint legalább lehet rugdosni. Nem tőlem kapták, erre a célra a nagyszülők, vagyis nagybátyám meg nagynéném lettek kiszemelve, én meg ugye iszonyú nagy pedagógus meg állandó jelleggel csóró vagyok, tőlem tehát színescerka-, zsírkréta-, és filctollkészletet kaptak, de legalább mindegyiknek hajtogattam különböző krepp-papír virágokat a csomagolására, amit gondosan félretettek, és csak utána szaggatták miszlikbe a csomagolópapírt.

Imádom egyébként, hogy annyira jó fej hatévesek, hogy édesen tudnak örülni a zsírkrétának, kb mintha én is olyan igazi nagy ajándékot vittem volna nekik.

A buli egyébként abból állt, hogy az egész család játszott, de nem ám csak a gyerekek, hanem a szülők, a nagynénik (jó, abból csak egy volt, az is én), a nagymamák és a nagypapa, mindenki megtalálta a magának való elfoglaltságot, még a Medve is: ült egy széken, és röhögött rajtam, ahogy hason fekve ablakmozaikot raktam ki tapadós kis műanyaglapocskákból :-)