Én egy szörnyeteg sógornő vagyok, tudom, de most az van, hogy az öcsémék mégsem váltak el, mert a felesége meggondolta magát. Nem tudom, ebben mekkora szerepet játszott az, hogy az anyjának több százezer Ft gázszámlatartozása van, ezért a lakásában kikapcsolták a gázt. Vettek egy villanytűzhelyet meg egy elektromos hősugárzót, és gondolom, most már van több százezer Ft villanyszámla-tartozásuk is. A felcsúti ház meg ott volt üresen, a sógornőm tehát kibékült az öcsémmel, de nem költözött vissza hozzá, hanem valamit...izé... intézett a nagybátyámmal, és már be is jelentette az állandó lakcímét... hozzánk. Tesómmal hétvégenként találkoznak, hét közben meg nem tudom, mit csinál, de a mama kredencét már el akarta adni.
A közvélemény azt mondja, meg az én legrosszabb megérzésem is, hogy majd amikor megint megunja az öcsémet, akkor mi leszünk kihajítva a nagyszüleink házából, és hiába kapálózunk. Jövő héten megpróbálok beszélni az öcsémmel, és írni velük valami megállapodást erről az ottlakásról, de szerintem egyrészt nem lesz hajlandó alárni, másrészt meg lehet, hogy már veszett fejsze nyele. Ezt a nőt onnan már nagyon nehéz lesz kirobbantani, és ezt ő pontosan tudja, szerintem még valamiféle jogi tanácsadója is van megbújva a háttérben.
Ráadásul a tesóm a múltkor már megkért, hogy fejezzem be a sógornőellenes kampányt, mert őt zavarja, hogy miközben - jobb meggyőződése ellenére ugyan, de mégis - próbálja rendbehozni a kapcsolatát a feleségével, és próbál újra megbízni benne (mert szerintem hülye is, meg vak is), eközben én folyamatosan ellene beszélek, és ezt már ő is észrevette. (Tényleg? Szegényke... gondolom, azt se tudja, hová legyen most nagy megbántottságában.) Mindenesetre a sógornőellenes kampányt az öcsém kérésére átmenetileg felfüggesztettem. Magára vessen, ha megint hülyének nézik.
De hát.. szóval nagyon félek tőle, hogy viszlát Felcsút, viszlát kert, viszlát átbohóckodott családi hétvégék, és viszlát - örökség.
