Kártevő állat

Az voltam én a múlt héten már megint. Nekem most lehet, hogy egy ideig egyáltalán nem kéne hozzányúlnom semmihez, mert halomra megy tönkre körülöttem a világ.
Kávéfőzőkkel ugyan nem konfrontálódtam mostanában, ellenben tönkrement az ezüst bokaláncom, mert a múltkor a gyogyófürdőben elfelejtettem levenni, erre most fekete. Mondjuk legalább egyedi - viszont ronda.

Aztán meg még hozzányúltam egy süteményhez is, ami erre inkább úgy döntött, hogy bánatában szénné ég. És eszerint történt.

Meg egy poharat is összetörtem valahol, a tulajdonosa éktelen káromkodással mondott "köszönetet" a kedves közreműködésemért.

Kéne egy barlang (khm, végül is a lakásom lassan már inkább arra hasonlít...) ahol pár hónapot egyszerűen átaludnék, aztán hátha úgy ébrednék fel, hogy a kezem már se nem lyukas, se nem kétbal.

A konyhaszekrény ajtaja, az már sokkal régebben leszakadt, de azért felsorolom itt a referenciamunkáim között.

Ráérek baromira

Különben nem kötnék ennyit.

A rám szakadt éktelen mennyiségű szabadidőmben ahelyett, hogy mondjuk rendet raknék, vagy más értelmes dolgokkal foglalkoznék, én inkább kötök.

A világoskék Kiri egy hete lett kész.

A Luna Moth meg továbbra sem egy túlságosan haladós minta, ráadásul fogalmam sincs, hogy hány ismétléssel vagyok kész, mondjuk az biztos hogy még jó sok van hátra, szóval köthetek ész nélkül még sokáig. Addig elgondolkodom rajta, hogy fogok rájönni, hogy hol is tartok éppen.

Megvan az ideje mindennek az ég alatt

Nekem például most jött el az ideje annak, hogy a saját lábamra álljak.
Mert azt hiszem, eddig még életemben nem voltam ennyire csakis magamra utalva.
Mostantól azt hiszem, sokat leszek.
Kopik lassan körülöttem a burok, amiben eddig volt szerencsém élni, több mint harminc évig mindig volt valaki, aki erősebb volt, mint én, vagy ha nem is állt elém, legalább hagyta, hogy a háta mögé álljak.
Most meg jön az élet.
És most már én leszek a legerősebb.

Konyhásnéni

Akkor én most elmentem főzni.
Holnapra.
Ezt főzöm:
- sajtfasírt (vagy mi)
- petrezselymes krumpli
- tzatziki saláta

L. fórumtárs javasolta, hogy legyek néha gasztro is, de most ezek közül gondolom, egyik se akkora nagy durranás, hogy részletesen be kéne számolnom róluk :-)

A 21-dik századi csúcstechnológia és én

Kávét főzni egyszerű.
És többféleképpen is lehet.
Első nap, első módszer.
Az ember a kívánt mennyiségű vizet - sokat, mert 4 főre készül - beletölti a vizestartályba, és rácsavarja a tetejét. A választható erősségek közül egy elcsavarható mutatóval kiválasztja, hogy ő most "strong", vagyis erős kávét szeretne majd inni.
Kikattintja a helyéről a kávéstartályt, jól megtömködi kávéval, visszakattintja.
A kiöntőre felteszi a kupakját, beteszi a kávéstartály alá, bekapcsolja a gombot, aztán vár.
Közben elkészíti reggelire a szendvicsét, és vár.
Aztán megeszi a szendvicsét, és vár.
Aztán meglötyköli a szerkezetet, hogy BIZTOS tett-e bele vizet, a víz lötyög, így megnyugszik, és vár.
Aztán elkezd aggódni, hogy ez így fel fog robbanni, és kikapcsolja a francba az egészet, és főz egy kávét a hagyományos kotyogósban.

Végül felkelnek a barátok, átállítják a mutatót a "medium" erősségre, a kávéfőző engedelmesen dolgozik, az ember meg ég.

Második nap, második módszer.
Az ember betölti a vizet, véletlenül sem mozdítja el a mutatót a "medium"-ról, mert tanulékony. Megtölti a kávéstartályt, bekattintja, eltekeri, kiakad, ferde. Kiszedi, megint bekattintja, tekeri, kiakad, ferde. Megint kiszedi, visszateszi, eltekeri, egyenesnek látja, aláteszi a kiöntőt, bekapcsolja, megy szendvicset enni.
BUMM! HHHHrrrrrssszzzzzzcscscscscskkkrrrrr.
A kávéfőző felrobban, a mégiscsak ferdén beakasztott kávéstartályból dől kifelé a forróvizes őrölt kávé, úszik a konyha.
Az ember pánikban odarohan, halált megvető bátorsággal kikapcsolja a készüléket, megvárja, míg kicsit kihűl, aztán feltakarít, és főz egy kávét a kotyogósban.

Kijönnek a barátok, röhögnek, simán megfőzik a kávét az azóta már patyolattiszta főzőben, az ember meg ég.

Harmadik reggel az ember észreveszi a diszkrét kis háromszög alakú jelzést, miszerint EDDIG tessék elfordítani a kávéstartály karját, és akkor majd nem fog felrobbanni, te tudatlan ősember.

Eredetileg szerettem volna itthonra is egy olyan elektromos kávéfőzőt, de most már nem szeretnék. Jó lesz nekem a kotyogós. Az a másik, az olyan túl modern. Lehet, hogy az internetes napló helyett is át kéne térnem a hagyományos, papír-alapúra. És az is megfontolandó, hogy esetleg lúdtollal meg mártogatós tintával írjam, mert hátha a golyóstollat is elrontom.

Minek nyaral, aki nem bírja?

A cím az öcsémtől származik, az exbarátnőjére "alkalmazta" a fenti költői kérdést, aki a nyaralásuk során gyakorlatilag mindenre allergiás volt.

Én mondjuk semmire sem voltam allergiás ezen a hosszú hétvégén, csak sehol sem volt jó aludni :-)
Első éjszaka a kedves szobatársam nem hagyott egy perc nyugtot sem.
És ebben semmi romantika nincsen.
HORKOLT, de gyakorlatilag attól a pillanattól kezdve, hogy leért a feje a párnára, egészen addig, míg reggel kinyíltak a szemei.
Kimenekültem az étkezőben a kanapéra, ott meg pár perc múlva elkezdett rajtam ugrálni az éjszakára oda toloncolt kismacska.
Visszakullogtam, és azon gondolkodtam reggelig, hogy mivel dobálhatnám meg a horkolátort, de nem találtam alkalmatosságot, így aztán hallgattam tovább.
Másnap aztán befogadtak a másik szoba lakói a kisheverőre.
Örülteeeem!
Aztán a heverő lejtős volt, meg gödör volt rajta, meg nagyon puha is volt, szóval ez sajnos megint nem nyert.
Harmadik este a fiúk boroztak. És boroztak. És boroztak.
A lányok meg úgy döntöttek, hogy akkor most lesz egy lányszoba, ahol a lányok alszanak a franciaágyon, meg lesz egy fiúszoba, ahol a srácok nyugodtan horkolhatnak egymásnak.
Így aztán végre jól aludtam, bár ennek az volt az ára, hogy két friss házas a kedvemért egymástól külön töltötte az éjszakát, és az ifjú férj a kollégája horkolását hallgathatta egész éjjel.

Ha még ezután máskor is meghívnak, akkor lehet, hogy a kertben kell sátraznom, aztán akkor majd nem lesz miért reklamálnom :-)

Ha nem alvásról van szó, akkor egyébként klassz hétvége volt! Még a nem túl kedvező időjárás is úgy alakult, hogy nekünk a körülményekhez képest a lehető legjobb jusson!
Szombaton "csak" fújt a szél, szóval az evezés ugyan ugrott, de volt helyette séta, meg kerti grillezés.
Vasárnap már hűvös-esős idő volt, de akkor meg jól elmentünk inkább Egerszalókra dagonyázni a szép új wellnessfürdőbe! Meg a Szépasszonyvölgybe, kajálni és borozni.
Ma meg már kb. mindegy volt, tunyulás, főzés, rendrakás, hazajövés.
Szóval csupa lustálkodós, belassulós, azt-csináljuk-amihez-kedvünk-van hétvége volt!

Halak úsznak, szúnyogok röpködnek

"- Elmenjünk fürödni a Velencei-tóhoz?
- NEMMMM!
- De miért nem?
- Abban HALAK ÚSZNAK!"

Hát igen... ez bizony tény.

"-Soha többet nem akarok Balatonszéplakra menni.
- De miért nem?
- Bajom van Balatonszéplakkal.
- ?????
- Az a bajom, hogy ott SZÚNYOGOK RÖPKÖDNEK!"

Hát igen... ez is tény.

Még jó, hogy Judit húgom csak a jövő hétvégén jön haza Miskolcról, a mostani hétvégi program ellen tutira kézzel-lábbal tiltakozna, mert ahová megyünk, ott bizony halak is úsznak, meg szúnyogok is röpködnek.
Megyünk a Tisza-tóhoz, evezni és/vagy lustálkodni, de mindenesetre kirándulni. Kedvescimborák meghívtak, én meg már alig várom, régóta álmodozom egy tisza-tavi kiruccanásról, hát most eljött az alkalom.
Szokás szerint kiválasztottunk egy olyan hétvégét, amikorra nemcsak a Pártai Lucia mond esőt (ha ő mondja, akkor tutira nem esik), hanem mások is, mondjuk nem nagyon volt miből válogatni, már vagy két hónapja CSAK olyan hétvégék vannak, amikor a) hideg van, b) szakad az eső, c) hideg van ÉS szakad az eső, bezzeg hétfőtől péntekig bámulhatom a ragyogó napsütést az irodából.

Csomagoltam fürdőruhát, rövidnadrágot, ujjatlan trikót, meg farmernadrágot, meg ujjastrikót, meg kötött kardigánt, meg esőkabátot, meg túraszandált meg zárt cipőt, meg naptejet meg zoknit. Ezek közül állítólag mindre szükség lesz... Nem is a nők a hibásak a sokcuccos pakolásban, hanem a meteorológusok, IGEN.