Férfilogika

Sógornőmmel fát hordtunk be a mamának. Az öcsém ezt nézni sem bírta.
- Kihozzam nektek a talicskát? Akkor hamarabb végeztek.
- Inkább segíts behordani.
- Rátok fér egy kis mozgás.
Azzal kihozta nekünk a talicskát, majd elhúzott a francba.

Jótett helyébe

Hónapok óta morgunk az orrunk alatt, az öcsém meg én.
A mama az oka mindennek.
Sőt.
A papa az oka mindennek.
Mert minek halt meg.

A öcsém kábé másnap odaköltözött a nagyanyjához, vitte a feleségét is. Az csak egy dolog, hogy hiába a legjobb szándék, a mamával bizony nem jöttek ki... Ez még megoldható lett volna. Vagy az idő megoldotta volna.
A nagyobb baj az, hogy a két nagybátyánk közül a problémásabbik szinte azonnal az öklét kezdte rázni, hogy az öcsém csak azért ment oda, mert ő akarja örökölni az egész házat, meg ki akarja forgatni az unokatesónkat a jogos örökségéből. És eltiltotta az unokatesót a mamától, sőt, ő se ment oda többet.

Álltunk az öcsémmel fülünk-farkunk behúzva. Anyánk édestestvéréről beszélünk egyébként. Aki olyan nagyon nem tolongott a papa halála után, hogy ő költözik oda, ápolni az idős édesanyját... Csak az öcsémet pocskondiázta, hogy 30 évig nem csinált semmit a ház körül, akkor most nem szégyelli magát, hogy BELEÜL AZ ÖRÖKSÉGÜKBE. Nem vette volna észre, hogy a tényleg ex-hülyegyerek öcsém időközben felnőtt a feladathoz?
Tesóm még megpróbált beszélni telefonon a nagybácsival, hogy most mi van. A nagybácsi azt mondta, semmi. De a mamát lázította.

Öcsém leforrázva, megalázva abbahagyta azt a néhány felújítást, amivel a házat kicsit élhetőbbé próbálta tenni mindannyiuk számára. Aztán kiköltöztek. Visszajöttek Pestre. Meglett a gyerekük.

A nagybátyám és az unokatesóm viszont azóta se látogatják a mamát. Na jó. Unokatesóm havi egyszer legalább ránéz, olyankor a mama kivirul.

Az öcsém és én megyünk minden hétvégén. Hol ő, hol én, hol mindketten. Az öcsém most már néha a fiát is hozza, a mama DÉDUNOKÁJÁT. Akihez például az anyánk testvére még nem gratulált az öcsémnek...

Ha ott vagyunk, látjuk, hogy nincs tüzelő. Üres a hűtő. A mamára rádől a ház. A mama már megint befizette a kisebbik nagybátyánk minden rezsijét, és hó közepén elfogyott a nyugdíja. És a kisebbik nagybátyánk SE nézi meg, hogy mi van az anyjával. Csak elfogadja tőle a kaját, meg tudomásul veszi, hogy a 85 éves anyja fizeti a rezsijét a nyugdíjából. A mama soha nem kér tőle semmit. A másik gyerekétől sem. A többi unokájától sem. Ők sztárvendégek. Kímélni kell őket. A problémamegoldók mi vagyunk.

Öcsém kihívta a biztosítót, mert a múltkori földrengés miatt az egyik szokásos repedés mintha továbbterjedt volna a falon. Kap is a mama valami kis kártérítést.
Hálából adott az öcsémnek egy listát, és elküldte bevásárolni.

A zöld

Megint egy kendő

Most csak nagyon röviden.
A fonal: Barkafonal/Cinege/Páfrány.
A tű: 4-es (egyébként a Kötőtű.hu-ról).
A minta: Swallowtail.

Kérésre készült, szülinapi ajándék lesz belőle.
Ha azt mondom, hogy picit nehéz szívvel fogok megválni tőle, akkor talán sejtitek, hogy milyen lett :-) Nagyon szerettem ezen dolgozni, eddig talán az egyik legszebb kendőm, bár kötöttem már több (kettő... az már több, nem?) Swallowtailt korábban. Ülök mellette, nézem, szinte elérzékenyülve (a padlón szárad még), és holnap majd lefotózom :-) Amúgy igen, normális vagyok, de ez most tényleg jól sikerült :-D

Bevásárlás

Tegnap elvittek bevásárolni a madarasteszkóba, a kaland részemről leginkább csúnya káromkodással zárult. Mert van ugye a népi legenda, miszerint ezek a hipermarketek (nagyanyám szerint "nagybótok" :-) olcsó(bba)k, és ezért a nép özönlik is ide, legalábbis tegnap épp elegen voltak.

Én nem tudok vezetni, így ezekbe a városszéli förmedvényekbe olyankor jutok el, amikor valakit megkérek, és elvisz. De mivel ehhez komolyabb szervezés szükséges, az esetek nagy részében inkább lebonyolítom a bevásárlást helyben. Van a lakótelepen egy nagy CBA, pár villamosmegállónyira egy Lidl, az Europarkban egy Interspar, a Kossuth téren meg egy piac. Jó, az Interspar felejtős, mert mind közül az a legdrágább, mégpedig nem is kicsivel. Csak akkor megyek oda, ha már nagyon unom a többi helyen a választékot. Olyankor egyszer benézek, jól felmérgesítem magam, aztán fél évig megint elvagyok a többivel.

Mostanában is így volt ez, de néha azért a vezérhangya beindult, és azon gondolkodtam, hogy biztos mennyire érdemes lenne legalább a havi egy nagybevásárlást valamelyik hipermarketben lebonyolítani.

Hát nem.
Nem elég, hogy messze van, hogy rohadt sokan vannak, még drága is. Akárhogy néztem, igazából nem érdemes kimenni. Nekem legalábbis nem. Mondjuk tény, hogy az egyliteres folyékony szappan, meg a valamilyen öblítő olcsó, csak én meg finnyás vagyok, és ilyesmiből nem merek akármit megvenni. Az élelmiszerek viszont, ahogy láttam, még drágábbak is bírnak lenni, mint máshol.

A biztosítékot - az import spenót után, ami miatt már hőbörögtem egy kört -, a tej verte ki végképp, ebből ugyanis én csak magyart veszek, és általában zacskósat, vagy műanyag flakonosat, mert a tetrapackot nem tudom, hogy melyik szelektívbe lehet kidobni illetve lehet-e egyáltalán a szelektív gyűjtőbe dobni). Miután az összes magyar tej annyiba került, amennyit én már pont nem voltam hajlandó fizetni érte, jól elmondtam az orrom alatt, amit gondoltam, aztán kifizettük, amit vettünk, és kint az üzletsoron még megálltam, és vettem egy liter házitejet a pékségben - körülbelül 20 forinttal került többe, mint a bentiek...

Valószínűleg vannak olyan kerületek, a fővároson kívül pedig városok, kisebb települések, ahol még mindig a hipermarket jelenti a legjobb megoldást és a legnagyobb választékot. De ott könnyű, ahol nincs ellenfelük. Én most már biztos vagyok benne, hogy nekem náluk semmi keresnivalóm.

Mostanában

Egyértelmű, hogy a világ az unokaöcsi körül forog :-) A kiskrapek egyébként tényleg nagyon szép, meg persze vicces is, jókat szórakozunk, ahogy álmában grimaszol, meg a homlokát ráncolja.
Még Judit húgomat is borzasztóan érdekelte, sok mindent mondjuk nem tudott kezdeni vele, de a babalátogatást ki nem hagyta volna a hétvégi programból.

Juditról jut eszembe, ha valaki tudja, hogy miért kell nálam környezettanulmányt végezni a gyámhivatalnak, illetve miért nálam kell, amikor a húgom nem is itt lakik "életvitelszerűen", az ne habozzon megosztani velem... Csütörtökön kénytelen voltam a telefonban összevissza hazudozni a környezettanulmányos nőnek, hogy nyerjek pár napot, mert a lakás persze szokás szerint olyan állapotban volt, hogy jó pénzért kiadhattam volna valamelyik filmstúdiónak, és tökéletesen élethű katasztrófafilmet forgathattak volna nálam. Így majd csak jövő héten tanulmányoznak, ma meg maratoni takarítás volt a napirenden.

Meg földrengés, de úgy látszik, a legjobb bulikból én mindig kimaradok, konkrétan észre se vettem, hogy bármi is történt, annyira belemerültem a főzésbe. (Na jó, csak az én kedvemért persze nem kell megismételni, el tudok tőle tekinteni.)

A rendrakást egyébként nem sikerült befejezni. Momentán nincs hol aludnom. Még szerencse, hogy a szilveszteri buli óta nem voltam képes elpakolni a hálózsákomat, most alhatok benne, például a padlón :-D

Emberke

Itt látható Bence unokaöcsém, kemény 4 órás korában.



Itt meg az apjával vannak ketten.