Ingázni elég rossz lehet

Vettem tegnap egy kabátot a Teszkóban (amire az öcsém ránéz, és csak annyit mond, hogy "jó", azt AZONNAL meg kell venni), de igazából nem itt kezdődött a baj, hanem a Lidlben, ahová a Mama "krizantint" venni küldött minket. Az mondjuk nem volt, viszont vettünk mazsolabort, és a sógornőm elkezdett nyígni, hogy inkább ne is jöjjek haza, hanem akkor igyunk, aludjak ott még egyet, és jöjjek onnan dolgozni ma reggel, mert egyszer kibírom állítólag. (Aztán kb. este 8-kor nagy nehezen ivott EGY pohár vörösboros kólát, hát ezért kellett ma nekem hajnalban kelni.)

Amikor az öcsém felkelt ötkor, az még csak egy halvány utalás volt, de amikor VISSZAJÖTT, mert lekéste a buszt, amivel elérte volna a hatos vonatot, felkeltette a sógornőmet, hogy mégis vigye át autóval a
vasútállomásra, majd felkeltettek engem is, hogy nem láttam-e valahol a kocsikulcsot (nem), akkor már mindegy volt, nem lehetett tovább húzni az időt.
Mezítláb a konyhakövön elég szar, de az egyik szobában a Bence miatt nem lehet villanyt gyújtani, a másikban meg a mama miatt, hát akkor most ez van, majd máskor nem hagyom széjjel a papucsomat.

Ilyen gyorsan még sose készülődtem, lehet, hogy itt is ritkítani kéne a buszjáratokat, akkor nem szórakoznék annyit minden reggel.
Gyorsan megmelegítettem a tegnapról maradt kávét, csomagoltam egy párizsis kenyeret, közben kilomtalanítottam nagyanyám hűtőjéből a gyanús dolgokat, raktam fel vizet Bence gyerekteájának, összecsomagoltam a zöldségeket, amiket haza kellett hozni, aztán kabát, sál, a lámpát - asszem - égve felejtettem, visszazavartam a kutyát, mert kiszökött utánam a kertbe - egyébként tök sötét volt még - szóval én is izgulhattam a busz miatt, ami sunyi módon időnként korábban jön, viszont cserébe legalább nem vár.

Legközelebb akkor kezdtem aggódni, amikor a főúton a buszunk megelőzött egy másik buszt, miközben szemből jött egy teherautó, de aztán ezt is túléltük, csak a gyorsvonatra nem fértem fel, ami végül is nem baj, mert 9 perc múlva jött a személy, aminek ráadásul nem is magas a lépcsője (hátizsákkal, kosárral meg szatyorral a franc se akar magasugrást játszani). De hogy MENNYIEN vannak 7-kor a vonaton, az valami hihetetlen. Mondjuk tény, hogy tök simán beértem a munkahelyemre, - ami ugye Kispestről nem mindig jön össze -, de meg lehet nézni, hogy milyen fejem van, és várhatóan egész nap zombi leszek.
Egyszer-egyszer nyilván ki lehet bírni ezt is, de azért ha válogatni lehet, akkor maradok tisztelettel bunkó pesti.