Hát ez van velünk

Húzom-halasztom napok óta, valamiért borzasztóan fázom megírni ezt a naplóbejegyzést, mintha csak elodázhatnék vele valamit, pedig a valami már rég megtörtént: múlt hét szerdán meghalt a mi Mamánk.
Megélt nyolcvanhat évet, belekezdett  a nyolcvanhetedikbe, megünnepelte velünk Benci második  születésnapját, aztán meg elment. Egy hétig "kezelte" otthon a tüdőgyulladását,  majd úgy döntött, hogy nincs túl jól, szépen felöltözött, fogta a botját,  a  saját lábán  kiballagott, beszállt a mentőautóba, és bement a kórházba,  ahonnan  soha többé nem jött ki, szerintem nem is nagyon akart.

Hagyott maga után lehajtott fejjel, konokul hallgató, lassan hatvanéves gyerekeket, szomorú őszhajú unokákat, ajtó előtt hömpölygő macskákat, tanácstalanul keresgélő, gazdátlan házőrző kutyát.

Valaki megmondhatná, most aztán mihez kezdjünk magunkkal.
Nagyon el vagyunk nagyanyátlanodva.