A fekete lyukakról

Alma arra kíváncsi, hogy mi van a táskámban. Szerintem egyébként nem akarja tudni igazából, csak szegényt senki nem figyelmeztette előre. Az én táskáim ugyanis egytől egyig fekete lyukak, mindent elnyelnek.


Az én táskám alapesetben egy hátizsák, mert ha nem hátizsák, akkor még külön papír- vagy vászonszatyrot is kell mellé vinnem (nejlonszatyorral nem mutatkozom a nyilvánosság előtt, maximum a cba és a ház közti macskaugrásnyi távolságon, de ott is csak sötétedés után).

Átlagos hétköznapokon a menetfelszerelésem kb. az alábbiakból áll:
- igazolvány
- bérlet
- telefon
- időnként a töltő is jön
- fél marék golyóstoll, ezek amúgy szaporodnak is szerintem
- zsepi
- lakás- és irodakulcs
- notesz
- egyre több ajakápoló
- pénztárca
- esernyő
- tornacucc (póló, nadrág, zokni), na jó, ez csak heti 2-3 alkalommal van
- reggeli (egy szendvics vagy egy csomag jóreggelt)
- ebéd, mikrózható dobozban
- napi kötelező gyümölcs
- napi kötelező kefir
- emergency neszesszer (kézkrémmel, alap sminkcuccal, női tisztasági csomaggal)
- az aktuális könyv
- kötésminták kinyomtatva
- alul kb 5 cm vastag aljnövényzetben papírok, borítékok, levelek, hullámcsatok, csokitélapó, vagy lehet, hogy még nyúl, az elveszett másik notesz, spontán vásárlás esetére szatyor (textil), még néhány kézkrém, körömreszelő, nyaklánc, komposzt, biogiliszta. Utóbbi kettő nincs. Még.

Ja, és csak ma: a fényképezőgép, a telefonhoz tartozó drótok, kártyaolvasó, kis nyakbaakasztós szütyő, újság.

(Kit hagytam ki a szaknévsorból? Sikítson!)

Csökkentett változat, ehhez nem kell hátizsák: igazolvány, bérlet, zsepi, kulcs, telefon, pénztárca, ajakápoló, esernyő, könyv. De ez munkanapokon nem működik. És munkaszüneti napokon is csak nagyon ritkán.

Most pedig továbbküldöm a kérdést! Moncsi, Altair, tessék kipakolni :-)

A láncfűrész visszatér, a nagymama kiakad

A nagymama nem a láncfűrészen akadt ki, hanem rajtam, pedig már megszokhatta volna, volt rá eddig kis híján harminchárom éve, hogy hülye az unokája. Mind. Az összes unokája hülye, és nagyon nem kéne komolyan venni őket, mert ha igen, akkor szegény nagymama állandó jelleggel ki lesz akadva. Most kis párbeszéd öcsémmel.
- Viszem a Juditot a bíróságra.
- Mer'?
- Beidézték.
- Mér'? Embert ölt?
- Á, a tengerimalac óta nem gyilkolt. Csak beidézték. Ő az alperes.
- És a fel-?
- Az én vagyok.
- (Nagy röhögés.) BEPERELTED a gyereket?
- Ja, be.
- Mér'?
- Hogy ne tudjon intézkedni.

Asztal sarka felől egyszer csak nagy bőgés:
- Méééér' köll azzal a kislejánnyal ÍGY elbánni?

Aztán már magyarázhattuk a mamának, hogy gondnokság alá veszem a Juditkát, hogy továbbra is én intézhessem az ügyeit, mert mióta elmúlt 18 éves, azóta elméletileg nincs gyámság alatt, és saját jogán kéne eljárnia mindenben, de ugye nem tud, viszont ezt meg nem tudja az APEH, a MÁK, a NYUFIG, az FBI, meg ilyenek. És elküldenek mindig a francba, ha intézni akarok valamit a Juditnak. Csak a mama nem tudta (előtte én sem), hogy gyakorlatilag eljárást kell indítanom "ellene". Én már tudom, a mama meg sír. Hát ez van, ekkora egy szemét vagyok. Már kezdek belenyugodni.

A láncfűrésszel amúgy nem sok minden történt, csak hogy a történet másik címszereplőjéről is szó essen. A Gunya meg a Medve feldarabolták a szilvafát, én meg mentem kifelé hasogatni, az öcsém ezen megint röhögött, hogy na, a favágásra megjelent a főparaszt, pedig nem is én szoktam felvenni az öregapánk bundás bekecsét, hanem ő.

Sapkabemutató

Jobb híján a macimra húztam rá a sapkát, szegénynek előbb lekötöztem madzaggal a füleit, de még így is elég hülyén mutat rajta. Rajtam azért kicsit másképp áll :-) A kesztyűt meg se kíséreltem ráhúzni a kis tömpe mancsaira, de az úgyis ugyanolyan, mint amiből már feltöltöttem két másikat :-)
A minta egyébként Lavish Flap Hat and Wristlets.

Elméleti fejtegetés nagykorúaknak

Nyáron egy hétvégén Horányban bohóckodtunk a csajokkal, és átlag tízpercenként jelentek meg az ismerőseik, akik kicsit leültek, kicsit továbbmentek, kicsit visszajöttek, kicsit ittak, meg ilyesmi. Az egyik srác, már nem tudom, minek kapcsán, kifejtette, hogy ha valakiről meg akarjuk tudni, milyen az ágyban, akkor csak azt kell megnézni, hogyan eszik, és ha általában szeret enni, akkor általában szeret mást is, nemcsak enni.
Nem sokkal később a büfénél körülbelül vigyázzban ülve, tekintetünket mereven a papírtálcára szögezve, irtó illedelmesen és oltári nagy zavarban - bár néha eltévesztve, és fel-felröhögve- fogyasztottuk a sült kolbászt mustárral, kenyérrel, meg kovászos uborkával (most akkor szabad harapni? és lenyalhatom az ujjamat? ha vágom, szadista vagyok? ha eszem még egyet, akkor már rossz életű?), nyilvánosságra hozva magunkról mindazt, amit pedig lehet, hogy inkább szerettünk volna titokban tartani.

A témában nem végeztem komolyabb kutatásokat, és igazság szerint a fenti tézist sem cáfolni, sem bizonyítani nem tudom, mindenesetre elég igaznak tűnik, hogy főzni szerető csajnak tiszta időpazarlás finnyás, válogatós, kákabelű pasival kavarni, meg olyannal is, akinek annyira tökmindegy, mit eszik, hogy az se tűnik fel neki, ha nem eszik egyáltalán. (Igen, találkoztam ilyennel, igen, más téren is ilyen volt. Nem, nem olvassa. Ha igen, annál jobb, sátáni kacaj.)

Arra azért kíváncsi lennék, hogy a fent említett szakértő úr vajon hogyan diagnosztizálná azt az esetet, amikor valaki nagyon kevés pénzből akar mégis nagyon finomakat főzni, és jókat enni, mégpedig változatosan, és lehetőleg még egészségesen is. Igaz, az ő elmélete nem a főzés, hanem az evés "hogyan"-jára vonatkozott. Meg is hagyom neki a lehetőséget, hogy az ágy és asztal közti összefüggéseket boncolgassa, én pedig a továbbiakban némileg más dolgok között keresek ok-okozati kapcsolatot: a pénztárcám és a főzés között.

Mert még mielőtt gasztro-szexuálpszichológiai fejtegetésbe kezdtem volna, valójában csak azt szerettem volna elmesélni, hogy Altair kolleginával lehet, hogy indítunk valami válságkonyha-szerű blogot, amiben az lenne a kihívás, hogy olcsó kaják mellett a családunk és/vagy vendégeink ne kapjanak azért skorbutot és más hiánybetegségeket lehetőleg mégse.

Nagyon kezdeti stádiumban vagyunk, de a nemes szándék megvan (más még nincs), és ez kezdetnek nem rossz :-)

Bevásároltam

Szóval most egy hétig nem kéne a bolt közelébe mennem, mert elvileg van mindenféle alapanyag, és a következő hétre ilyesmiket tervezek főzni:
- rakott zöldbab
- paprikás krumpli
- csilis bab
- juhtúrós karfiol
(- és van még két doboz lencsefőzelék a fagyasztóban).

Szerdától vasárnapig Judit is itthon lesz, így a hét második felére ütemezem a húsmentes dolgokat, akkor nem kell kétfelé főzni. Még majd veszek esetleg valami zöldséget, amiből lehet szendvicskrémet kotyvasztani, szegény Gyerek mindig kockasajtot eszik Miskolcon reggelire, meg nutellát.

A fagyasztóban egyébként szorong még egy-két "kokas" is, akik pörköltként fogják végezni, de az csak nokedlival ér, nekem meg januárban tésztatilalom van.

Kötés és káromkodás

Nem tehetek róla, én a Baktusról mindig rosszfelé asszociálok, és lehet, hogy mostantól majd úgy fogok káromkodni, hogy baktuszkulcs, pláne, hogy a héten elkezdtem és egyben el is rontottam KETTŐT.
Mer' az úgy van, hogy a Baktus egyik széle tele van ráhajtással, a receptben meg írják, hogy a következő sorban a ráhajtásnak a hátsó lábába kell ölteni (lehet, hogy én még ráhajtani se tudok rendesen? ... hátulról előrefelé szoktam...).
OK, szót fogadtam, lett is helyes kis lyuksor a kendő szélén, én meg örültem, hogy milyen jópofa, egészen addig, míg valahogy be nem villant, hogy majd amikor a közepétől meg fogyasztani kell, akkor fejre állva se fogok tudni LYUKAKAT fogyasztani, valamit tehát elBAKtam. Nézzünk gyorsan képeket. Persze egyiken se voltak lyukak, naná.
Azt nem tudom, hogy miért nem voltam képes erre mondjuk a hetedik cm-nél rájönni, és miért kellett hozzá majdnem egy fél kendő, annak biztos nincs elég komoly pedagógiai tanulsága, ha csak egy pár centit kell lebontani a francba.

A Baktus egyszerű, mint a barlangrajz. Szerintem a világon nincs még egy ember, aki képes elszúrni. Mondjuk én tuti, hogy fordítva vagyok bekötve, mert ugye a Luna Moth, az bezzeg sikerült :-)

Ja igen, a láncfűrész

Mert én megint hozzáértek technikailag.
Ez nem benzines fűrész, hanem elektromos, asszem, ezt így kell mondani. És hát nézem tegnap, nagyon rövid drót lóg a végén.
- Medve, ennek mér' ilyen kicsi a farka?
- Minek lenne hosszabb? Úgyis bedugják a kinti nagy hosszabbítóba.
- Aha.
- Ugye NEM gondoltad, hogy bent a SZOBÁBAN dugják be a konnektorba?
...
...
De.
És már megin' rájött, ez nem igazság.