Makár Sándorné és egyéb házasított borok

Ahogy már meséltem, hétvégén a Sauska pincében voltunk borkóstolón. Sajnos attól tartok, hogy nem vagyunk egy túl komolyan vehető borkóstoló társaság, kár belénk energiát feccölni mindenféle profiknak, tulajdonképpen azt érdemelnénk, hogy "nesze b.zmeg", de nem, Sauskáék jó fejek.
Szinte szemrebbenés nélkül tűrték, amikor a fél banda beesett az asztal alá a röhögéstől a Makár Chardonnay hallatán, hogy "Sándorné, höhö, MAKÁR SÁNDORNÉ" :-D
Ennyit a szakértelmünkről.
Ugyanezt előadtuk Cabernet-viszonylatban is, ki lehet az a Franc Caber, akárhányszor valaki kiejtette, hogy cabernet, nekünk már fülig ért a szánk.

Ja, és majd ha a franciák levédik a cuvée nevet, és nem szabad használni soha többé, akkor hogy fogjuk majd hívni magyarul? Hát, talán valami házasított bornak.... itt volt ismét végünk, PÉLDÁUL a ChardoNÉ és a CaberNÉ is házasított bor, ugye?

Szerintem kisebb csoda, hogy nem hajítottak ki minket.

A későbbiekben a syrah helyes kiejtésével akadtak problémáink, ez már ugyan másik napon és másik pincében volt, hiába javasolták nekünk, hogy egyébként hívhatjuk shiraz-nak is, addigra már mindegy volt, mert mi már rég zsiráfnak hívtuk. Olyannyira, hogy egyikünk (NEM, nem én voltam, esküszöm, de nem fújom be a cimborámat), amikor elvitelre vásárolt belőle, akkor egészen konkrétan kért két liter zsiráfot, ha jól hallottam.

Azt hiszem, nagyon itt az ideje annak az alapfokú borismereti tanfolyamnak, amire már nemsokára megyünk.... még mielőtt MINDEN magyarországi borvidékről szigorúan kitiltanak minket az elkövetkező 125 évre.

A felnőttkori beszédfejlődésről

Hittem eddig naivan, hogy a szókincsemmel nincsenek olyan igazán nagy problémák, olvasok sokat, időnként fejtek rejtvényt is ügyesen, meg hasonlók, de úgy látszik, az ilyesmi mind nem elég. Az embert lépten-nyomon új információk érik, amiket muszáj valahogy feldolgozni, különben sosem lesz képes lépést tartani a környezetével.
Tegnap például ismét egy, a mindennapi életben nélkülözhetetlen kifejezést sikerült elsajátítanom: gázrugós lengéscsillapító. (Enyhítő körülményként kérem annak figyelembe vételét, hogy bár képes vagyok elismételni, azzal továbbra sem vagyok tisztában, hogy ez végül is mi a mennydörgős rossz nyavalya.)
Bzmg.
Komolyan.
Még nem döntöttem el, hogy milyen szövegkörnyezetben lehetne használni, de elképzelhetőnek tartom, hogy ha a helyzet úgy kívánja, akkor Judit húgom példáját követve hatékonyan be tudnám illeszteni különféle ocsmány káromkodásokba (ld. "rosseb egye meg a könyökhajlati verőeredet").

Az üröm, ami benne van az örömben

A klassz élmények betárazása mellett valami rohadvány villányi egysejtűt is összegyűjtöttem a jelek szerint, már tegnap éjjel se voltam éppen a topon, zokniban vacogtam a takaró alatt, meg miegymás, aztán der Medve felkelt inkább hozzám, itatott velem aszpirint, hozott még egy takarót, utána állítólag valahogy elaludtam valamikor, de reggel nem úgy ébredtem, mint aki igazából kipihente magát.

Nem beszélve arról, hogy lázas vagyok most is.

Boroztunk végre

Szerintem nem elég, hogy bután nézek, de még a hajam is több árnyalatot világosodik, amikor valamit nem értek, pl. azt, hogy az miért lesz jó, ha a villányi Sauska-pincészethez kivezet majd a kerékpárút. Méééér', ki fog má' részegen biciklivel hazamenni, akkor már inkább gyalog próbálkozom (igen, borultam már árokba bringával, igen, éjszaka, igen, részegen, és igen, voltam utána baleseti sebészeten is Kaposváron). A dologban rejlő logikára akkor derült fény, amikor vidáman és hullámvonalban vonultunk haza borkóstolás után, ja tényleg, egy kerékpárúton talán nem jelent akkora kockázatot, ha ökörh.gyozás formátumban csámpázunk középen heten.

Kicsivel korábban Szőke Kapitány úgy gondolta, hogy elszívna egy cigarettát a teraszon, ahová az ajtón át szeretett volna kijutni, ám nem sikerült neki. Erősítést hívott a helyi erők közül, de kettőjüknek sem sikerült kinyitni az ajtót. Nagyszabású cimboránk is odament közreműködni, de még mielőtt a nyers fizikai erő győzött volna, megérkezett az ész, és megoldotta a rejtélyt, miszerint ja, ezt nem lehet kinyitni, menjetek inkább oda arra a másik teraszra, úgy látszik, egy rendes birtokigazgató az utolsó szögig ismeri az egész épületet, meg gondolom, hogy minden egyes szőlőtőkét is a nevén szólít, de ezt nem láttuk, nem hallottuk.

A borhoz egyébként mi még nem értünk, de már szeretjük. És néha azt hisszük, tudunk okosakat mondani, ámbár ezt valószínűleg nem kéne erőltetni.
Évi rendes villányi kirándulásunk alkalmával mindig bejelentkezünk egy "menő" pincészetbe, megkóstoljuk azokat a borokat, amiknek amúgy csak messziről integethetünk az üzletekben. Ez tök jó érzés. Az is kaland, hogy láthatjuk és hallgathatjuk az "igazi" élő embereket, akik az egész történet mögött állnak. Vagyis nem állnak, hanem pörögnek.

Sauskáéknél iszonyat teltház volt szombaton, hozzá is csaptak minket a néphez a pince-körtúrán, később aztán hálisten különszobát kaptunk, ennek az az egy hátránya volt, hogy időnként szerintem teljesen elfelejtették, hogy mi is ott vagyunk, viszont határozott előnyei is voltak, mert azon kívül, hogy ott csak mi voltunk, kb. mindenki beugrott hozzánk egy kicsit, magyarázott egy kicsit, sőt, a pincemester leült és ivott is velünk egy kicsit (a fiúk szerint persze neki már mindegy volt, csak legyen kivel innia, és ne kelljen még bemennie az unalmas VIP-vendégekhez, egyszóval nem teljesen a személyes varázsunknak köszönhettük a kivételes elbánást meg a ráadás-bort :-)

Továbbra sem értünk a borhoz, "csak" szeretjük. Meg tudjuk állapítani, hogy ízlik-e, vagy sem. Komoly, igaz? :-)
Itt minden bort nagyon szerettünk, de vérciki beégés lenne a vége, ha megpróbálnám elmondani, hogy MILYENEK voltak.
Nagyon jól éreztük magunkat, ebben viszont egészen biztos vagyok. A hangulatot tudom értékelni, csillagos ötös. Jó társaság, (majdnem) jó időben, jó helyen. Menjünk vissza!!!!

Girls' night in

Honap irány Villány, ma már "semmit" sem csináltam (kivéve sajtos rudat, és sonkás meg kolbászos csigát). Hívtam át barátnőt, hogy segítsen megcsinálni a semmit, és közben hallgattunk Bruce Springsteent, ittunk bort, és az iwiwen meg a facebookon megtekintettük illusztrálva, hogy melyik kollégánk miért nem jó csávó. Imádom az ilyen estéket.

Aztán mégis kaptam virágot

Der Medve átjött tegnap, és hozott nekem tulipánt. Elvileg nőnapra, csak hétfőn megmondtam neki, hogy ha náthás, akkor nem jöhet, hanem húzzon haza munka után, és gyógyuljon, mert hétvégére rendbe kell jönnie. Aztán kedden is jött volna, de akkor meg éppen (még mindig) hatalmas kupi volt otthon, és nekem nem volt kedvem rendet rakni, ezért ismételten megkértem, hogy maradjon távol.
Tegnap aztán megkérdezte, hogy beengedem-e már végre, én meg mondtam, hogy hát jó. És kaptam tulipánt.

Vissza a jövőbe

Van-e abban valami trükk, amikor az a vonat, ami elvileg 8:52-kor indul tovább, az csak 8:53-kor érkezik be? Párhuzamos idősíkok, ilyesmi, tudjátok.