2011. május 15., vasárnap

Fogyatkozás

Tökéletes hétvégének indult. Tesómékkal csapatostól megszálltuk a mamát ottalvósra, egy csomót kertészkedtünk, jól haladtunk a munkával, szép idő volt végre, Bence (többnyire) vidáman kukorékolt (kivéve, mikor felháborodottan üvöltött), jókat kacarásztunk (értsd: törvénytelenül röhögtünk), ittunk pálinkát, meg miegymás. Szóval tényleg tökéletes hétvégének indult.

Reggel félálomban hallottuk a telefoncsörgést, aztán a mama kétségbeesetten kiabált nekünk: meghalt a testvére.

Laci bátyja 90 éves volt (a falu második legidősebb embere), rozoga, de mégis váratlanul lett rosszul, és hiába hívtak mentőt, orvost, nem tudtak segíteni.

Sosem tartottunk annyira szoros kapcsolatot, de a nagyanyámékkal együtt rohant a kórházba, amikor megszülettünk, jött a ballagásomra virágcsokorral, gratulált a diplomámhoz, ott volt a szüleink temetésén, meg az öcsémék esküvőjén, és még Kató néni, a felesége is mindig naprakész volt abból, hogy éppen mit dolgozunk (a mamával azért rendszeresen beszéltek telefonon, ő meg folyton dicsekszik velünk, pedig igazán nincs mire felvágni :-) - szóval most, hogy így belegondolok, a "nagyanyám testvére" kategóriában magasan túlteljesített.

Mama szegényke... hát elég rendesen megzakkant, ami teljesen érthető. Talán szerencse, hogy ott ugráltunk a nyakán mind, és nem volt ma egyedül. Reméljük, egyszer még lesz alkalmunk rendezni egy olyan hétvégét is, amikor majd megint mind együtt leszünk, és kivételesen senki nem hal meg. Nálunk az ilyesmi újabban elég ritka.

Best of öcsém

Nézi a fiát:
"Olyan szép ez a gyerek... Folyton azon gondolkodom, ki lehet az anyja."

2011. május 11., szerda

Az ember(nem)ismeretemről röviden

Folyton az van, hogy csalódom az emberekben. Tudom is, hogy miért: soha nem tanulom meg az emberi kapcsolataimat a "helyükön" kezelni, mindig mindenkit fontosabb pozícióba sorolok, mint ahová tartozna. Aztán persze sokszor kiderül, hogy rosszul mértem fel a helyzetet, és olyankor hosszú ideig lógatom az orrom. Most is lóg éppen. Egyszer majd csak elfogadom, hogy nem lehet mindenki örökre a legjobb barátom, hanem igenis vannak rövidtávú cimborák, felületes ismeretségek, érdektelen figurák, sőt akár rosszindulatú disznók is, bár szerencsére én ilyennel legalább még nem találkoztam. Akkor meg mit is lógatom az orrom. Ugye?

2011. május 10., kedd

Komoly felelősségtudat

Mivel nagynéniként igazán a szívemen viselem Bence unokaöcsém nevelését, úgy gondoltam, hogy ideje belekezdeni a korai fejlesztésébe, és vettem neki egy AC/DC-s pólót. Elvégre már majdnem négy hónapos.

(Majd azért az apja fejét megnézem csütörtökön, amikor megyek hozzájuk :-)))

Fogadom, hogy...

...ma legalább 60 (egymást követő) percet rendrakással fogok tölteni otthon.

Hihetetlen, hogy megint mi van, folyton ez történik, ha huzamosabb ideig csak aludni járok haza, meg hogy reggelente elhasználjak egy bögrét kávézáshoz.

2011. május 6., péntek

Reklámhelye

Nem nagyon jól tudok kampányolni, de ha esetleg van valaki, aki szívesen adna 1%-ot a lakóotthonnak, ahol Judit húgom is él, akkor szóljon :-)

2011. május 3., kedd

Nem egészen értem

Mit csinálok én hajnali négykor már egy órája ébren?????
(Mármint azon kívül, hogy kínomban netezek, és várom, hogy vissza tudjak aludni, de lassan már minek.)