Embertervez

Ja, persze, tök jó, teleszerveztem minden napomat mindenféle programmal, gyakorlatilag hetek óta nincs is szabad délutánom meg estém. Egyetlenegy dologra nem gondoltam: hogy mi lesz, ha egyszer mégis valami MÁST szeretnék csinálni. Újratervezés, a következő lehetőségnél hátha jobbra fordulok.

A macskák réme

Best of öcsém

Nézi a szomszéd macskáját, aki épp a mi kertünkben ólálkodik: "Nagyon ronda ez a macska. Ha a miénk lenne, akkor is utálnám." - mondja, miközben a saját macskánk hátára meg éppen egy ruhacsipeszt tűz.

ORF

Hétvégén nekem szaladt valami dög gyomorrontós vírus, én meg az istenkirály immunrendszeremmel rögtön meg is adtam magam. A fészbúkos észcsoportban is azt mondta a szaktekintély, hogy vegyek a gyógyszertárban orális rehidráló folyadékot, mert nem lenne jó kiszáradni, meg az üzemorvosnál is rámnézésre felírták pikkpakk. Ki is váltottam, nem is volt drága, már kettőt megittam belőle, és hát ocsmány. Közben az jutott eszembe, hogy erre a világ bármelyik hímnemű élőlénye hangos röhögésben törne ki, hogy olyat ő ad ingyen is, mérnemszóltam.

Pedagógia

Bence, nem szabad belefeküdni a gazba, mondtuk a Kiscsávónak, majd amikor nem látta, az apjával együtt belefeküdtünk a gazba.

Ellentmondás

Tegnap rájöttem, hogy ez már megint mekkora hülyeség.
Most először is valamitől nagyon különlegesnek kéne lennem, vagy legalább látszanom, hogy aztán utána majd végre lehessek teljesen átlagos. Csoda, ha az ember begolyózik? :-)

Baltával fejbe

A volt pasimnak nője van.
Mondjuk mér' ne lenne, nem tegnap volt a pasim, hanem évekkel ezelőtt, csak mégis meglepett, mert elég sokáig nem volt neki. Megérdemli egyébként - ha valaki, akkor a Medve aztán tényleg megérdemli, hogy nagyon szerelmes legyen és nagyon boldog, és mindezt nagyon sokáig.

Abban a kapcsolatban én voltam a szemét. Egy szavam nem lehet rá, igaza volt, hogy elment. A rosszabb az, hogy magamnak én azt az akkori viselkedésemet megbocsátani azóta se tudtam, meg is van az eredménye, tessék.

De ez most egy kicsit akkor is felkavart.
Na jó.
Nagyon.
Ő ismert engem a világon a legjobban.
Most meg akkor már nincs, aki a világon a legjobban ismer, akivel szemben nem kell álarc, nem kell póz, nem kell művidámság, nem kell smink, csak úgy az álcázatlan valóságomban lógathatom mellette a lábam, és jó vagyok úgy is.

Az a nyugalmat árasztó medvesége, az még nagyon sokáig fog hiányozni nekem.