Kisgömböc megrepedt

Legalábbis a bokám...
De nem ma, hanem egy héttel ezelőtt, amikor is emlékezetes és fergeteges erdei partyn sikerült részt vennem. Még 4 hétig kell ezt a vacak műanyag bokarögzítőt hordanom, ebből 2 hétig éjjel-nappal, a maradék 2 hétben csak nappalra. Ami még szebbé teszi az életet, hogy úgy tűnik, bármiből is készült pontosan, én arra allergiás vagyok :-D
És még így se bántam meg.
Sőt.

Társasjáték

Felkel reggel, bekapcsolja a tévét, és elhúz valamerre.
Én megnézem a híradót meg az időjárásjelentést, kikapcsolom a tévét, és berakok valami zenét.
Előkerül, meglepődik a változáson, és megkérdezi, hogy esetleg visszakapcsolhatnánk-e a tévét.
Visszakapcsoljuk, de nem nézi ám, hanem a rohadt távirányítót nyomkodja.
Mondom, most ezé' kellett?
Megsértődik, kikapcsolja.
Hurrá, szüret, akkor keresek valami tisztességes zenét megint.
Szenvedő arckifejezéssel tér vissza, hogy ettől neki fáj a feje, nem lehetne kikapcsolni, és egyébként is kezdődik a valahányadik űrhajós sorozata, azt megnézheti?
Nézzedbazmeg.
Űrhajós sorozatról kiderül, hogy ismétlés, elkezd járkálni.
Kikapcsolom, hogy akkor VÉGRE hallgathatok ze....
Nincs még a híradó?
Azt nézném én is, viszont belebeszél.
Pssssszzzzzzt!!!!
Duzzogva kimegy.
Tök fölösleges zenét keresni, azért próbálkozom, de minek.
Előkerül, kapcsolgat, ficereg, pakol.
Kikapcsolom.
Nem zavar, hogy néztem?
Middel, a hátaddal?
Akkor most felhúzza az orrát.
Így jön el az este.
A fegyverszünet úgy jön létre, hogy én elmegyek aludni.
Boldogan bámulja a tévét hajnalig.
Ugrás az elejére.

Best of férfilogika

Mindig is imádtam srácokkal beszélgetni, félszavakkal helyreteszik az embert.

Nemrégiben hozzájutottam egy példánynak a telefonszámához, íme, a kedvenc részeim a konzultációból: 

- ... még 4 hétig kell hordanom ezt a hülye bokarögzítőt. Elvileg szabad benne járni, csak nem nagyon tudok.

- De hát AZÉRT van, hogy ne tudjál. - és röhög. 

Valamint:

- Ja igen, tudom a lottószámokat is. Csak azt nem, hogy mikor fogják kihúzni.

Szerintem egyébként ezek nélkül sivár lenne az élet :-D

 

Vasúti logisztika

Hétvégén hazahoztam Jucus húgomat.
Amikor péntek este érte mentem, a lakóotthonban mesélték, hogy aznap reggel már nem lehetett jegyet kapni a vasárnap délután-esti Miskolc-Budapest járatokra, erre számítsak majd visszafelé. Szombaton kora délután tehát tettem egy - végül sikeres - kísérletet Kőbánya-Kispesten.

Alapesetben Juditkának a visszaszállítása úgy néz ki, hogy minden óra 30 perckor indulnak vonatok a Keletiből, és a kiválasztott vonat szinte percre pontosan 2 óra múlva meg is érkeznek a Tiszai pályaudvarra. Innen is minden félkor indulnak a vonatok Budapestre, ha tehát leszállás után azonnal a pénztárba megyek, jó eséllyel kapok még helyjegyet az egy óra múlva hazafelé induló IC-re.
Ebbe az egy órába kényelmesen belefér, hogy elsétálunk Judittal a lakóotthonba, elköszönök tőle, pár szót esetleg váltok a gondozónővel, és békésen visszaballagok a pályaudvarra. (Kivéve, ha a miskolci vonat odafelé több, mint 10 percet késik, onnantól ezt nem lehet kivitelezni, de ezt megérkezéskor már látom. Ilyenkor a következőre váltok jegyet.)

Most fordítva kellett gondolkodni.
Kicsit furán is nézett rám a vasúti jegypénztáros, amikor azt kérdeztem, hogy:
- Holnap délután melyik vonattal lehet még hazajönni Miskolcról? Mert ettől függ, hogy mikor megyek ODA :-D

(Indokolt volt egyébként a para, mert három különböző IC közül csak az egyiken volt már 1 db hely az első osztályon.)

Best of Bence: ragoz és kártékony

Pár hete, amikor még melegen sütött a nap, az udvaron kötögettem valamit, amit aztán otthagytam a széken.
Bence észrevette, és gondolta, jó fej lesz, behozza nekem a kötőtűt, hogy örüljek. Ki is húzta szépen a cuccból az egyiket, és boldogan vigyorogva nyújtotta felém, hogy:
- Kamila, KÖTESZ? Tesszék!

Itt nagyon cuki volt, mert szereti azt játszani, hogy "ez elment vadászni..." 

Tegyetek el befőttet*

El kell pakolnom egy élményt valahová az agyam hátsó részére egy jó magas polcra, hogy ne is nagyon érjem fel, mert amíg folyton elöl van, addig zavar.
Épp mondtam a Szellemi Vezetőmnek - aki egy létező személy - , hogy rajta se ismerem ki magam, egyik nap a bal vállamon ül, mint kisangyal, és belenyugvásra int, másik nap a jobb vállamon, mint kisördög, és lázadásra buzdít, így aztán kivagyok vele a slamasztikából.
Nincs egyébként slamasztika, vagyis nem lesz, amint megtanulom a dolgokat a helyükön kezelni, és mindennek csak akkora jelentőséget tulajdonítani, amekkora van neki. Csak nem tudom, ennek most volt-e.
Egyelőre talán legyen befőtt. Az sokáig eláll, és később még jól jöhet.

* Amúgy Kispál, nem tudom, most meglepődött valaki? 

Mi lehetett volna, HA

Néha inkább nem is gondolok bele a dolgokba.
Máskor meg igen, de minek.
Éppen az aktuális félév Erasmus-ösztöndíjasait összesítem, mert kérte egy kolléganőm.
Van egy lány, ezt a félévet Ausztriában tölti, aztán ha hazajött, lediplomázik.
És még az az érdekes benne, hogy szinte napra pontosan egyidős a húgommal.