2009. július 31., péntek

Jajj, úgy élvezi ő a strandot


Elvittem a Büdösbogarat pancsolni. Szerintem tetszett neki :-) Legalábbis abból ítélve, hogy galádul csillogott a szeme, fülig ért a szája, és egyfolytában üvöltözött. Szerencsére most csak azt kiabálta, hogy Laciiiiiiiiii.... Laciiiiiiiii...... Laaaaciiiiiiii. Volt ez már rosszabb is, például amikor pár évvel ezelőtt elvittük a Velencei-tóhoz, ahol annyira belelendült, hogy minden szembejövővel közölte, hogy "b.meeeeeg... k.rv. anyáááád". Na, AZ ciki volt...

2009. július 27., hétfő

A huszonhat egér, és más vidéki horrortörténetek

Meglátogattam a nagyszüleimet a hétvégén. Ott általában nem történik semmi különös. Valójában most sem történt. Elmeséljem? :-)

A huszonhat egér
Már nem emlékszem, hogy miért kezdtünk el pakolni a spájzban tegnap, amikor direkt értelmesen meg volt beszélve, hogy a konyhát fogjuk kimeszelni ma. Valamiért bementem, mondom, az a zacskó ott mozog, Laciiiiiiiii, gyereeeeeee, egééééér. Unokatesóm jött, kivitte a zacskót, hívta a macskát, macska jött, egér nyekk.
Na jó, nézzünk meg további zacskókat. Öcsém egyet kivitt dobozostól, de rosszul engedte ki meg a macska is hülye volt, szóval ez az egér megúszta. Egyet találtunk még egy régi sárga esőkabát zsebében, de az is meglógott.
Akkor már begoromboltunk, és nekiálltunk egérteleníteni a spájzot. Kábé összepakoltunk, nagy zsák szemetet kidobáltunk, a fiúk betájolták az egérlyukakat, majd beizzították a csapódós egérfogókat, és raktak ki egérragasztót is. Ajtó becsuk. Tíz perc múlva a lyukban névsorolvasásnál már 3 egérrel kevesebb jelentkezett, azok rajtavesztettek. Csapdák újraizzítva. Katt. Egér. Katt. Egér. Katt. Megint egér. És így értünk el 16 egérig, amit ma újabb 10 követett. A macskák már unottan fordították el a fejüket, ha meglátták a következőt.
Aztán befalaztuk a lyukakat.
Itt a vége, fuss el véle.

Juditka, és az apró sérülés
Tudni kell, hogy Judit letagadja ha beteg, ha fáj neki valami, mindent letagad, mert fél, hogy a betegség = rosszaság. Ha már nagyon nagy gáz van, vagy nagyon megijed, akkor valami elterelő hadművelettel azért a tudomásunkra hozza, hogy segítségre lenne szüksége.
Tegnap jön be a Gyerek a kertből, kb. bokáig véres, és az "Úristen, te meg hogy nézel ki Juditka, mit csináltál?" jellegű kérdésre faarccal közli, hogy: "Egy kicsit megkarcoltam a lábamat, nem probléma?"
Hö.
Mivel a nagyszülők kertjében bombától kezdve a szögesdróton át az üvegcserében keresztül a kiálló rozsdás szögig bezárólag minden van a kertben (meg még krumpli, répa és bab is helyenként), annyira nem voltam benne biztos, hogy "nem probléma".
Találtam fertőtlenítő kendőt, sajnos kicsit lejárt a szavatossága, de gondoltam, még talán így is jobb, mint a víz, szóltam hogy csípni fog, letöröltem a gyerekről a vért, és beragasztottuk a lábujját, párszor ellenőriztem, de asszem, túl fogja élni.

Vidéki wellness-kezelés
... avagy zuhanyozz Te is mosogatószivaccsal. Kiválóan eltávolítja az elhalt hámréteget (meg a többit is), felpezsdíti a vérkeringést, narancsbőr ellen hatékony.
Előtte meszeld ki a konyhát bikiniben, magadat is kend össze fülig, az aztán fix, hogy se hideg, se meleg vízzel, se szappannal nem fog lejönni. Nézz körül, és a nagyszülők tizenötéves körömkeféje helyett válassz egy vadiúj mosogatószivacsot. Nyúzásra keresve se találsz hatékonyabb célszerszámot, a meszet a lehető legegyszerűbben, 100 %-ban eltávolítja. Bőrrel együtt.

2009. július 25., szombat

Mit ne vigyünk vendégségbe?

Például szénné égett süteményt. Mert az ugye ehetetlen. Viszont legalább megpróbáltuk. Aztán hívjuk fel legörbülő szájjal a házigazdát, aki persze mondja azt, hogy ugyanmár, nem is kell hozni semmit. Deaznemjóóóó, tökcikiiiiii, mongyálmárvalamiiit. Jó, legyen egy dinnye.
Menjünk tehát dinnyét venni, hogy legyen mit elvinni a vendégségbe. A dinnyét csak nem rontom el.

Például repedt dinnyét se vigyünk vendégségbe. Mert az ugye gusztustalan. Jó, hát volt ott még egy fekvőrendőr, amit nem vettünk észre, jó, hát megrepedt, de csak egy KICSIT (aha, peersze), és AMÚGY biztos finom. Egyébként az volt, egyébként el is fogyott, egyébként.

Például bolti szörpöt se vigyünk vendégségbe, kivéve akkor, ha a sütit szénné égettük, a dinnyét meg eltörtük (na ugye, hogy azt is el lehet rontani!!!!), de hát valamit mégis, pláne hogy ezt aztán tuti nem tudjuk elrontani :-)) Ja, bodzás volt, finom.

Pédául ne nagyon vigyünk vendégségbe befordult zakkant kistestvért sem, mert ő el fog vonulni, magára fog csukni egy szobaajtót, és nem fog előjönni, ha meg mégis, akkor azt fogja mondogatni unos-untalan mindenkinek, hogy Irmuskaaaaaaa, és aztán a mindenki egyesével oda fog jönni megkérdezni, hogy tulajdonképpen persze semmi gáz, de úgy MÉGIS kicsoda már az az Irmuska, de ez alapvetően azért már minimális égésfaktorral átvészelhető. Meg különben is, a Húg szereti a vendégséget, és hálistennek többnyire a Vendégség is szereti a Húgot, így megvalósulhat a boldog egymásra találás, Irmuska amúgy, just for information, az anyukánknak volt egy ismerőse, konkrétan a főnökasszonyának a nagynénije (?), vagy valami más rokona, most már alhat mindenki nyugodtan.

2009. július 24., péntek

Párkány és erkély

Bár mindkét helyen kiválóan lehetne fűszernövényeket nevelni cserépben, és nem állítom hogy ez még soha fel sem merült bennem, ezt a bejegyzést mégsem a balkonkertészet szépségeinek fogom szentelni.

Én az erkélyen többnyire sörözni szoktam.
Meg Párkányban is.

Bár erkélyem kicsinek és koszosnak mondható, úgy este 9 környékén mégis a lakás legpreferáltabb részévé válik, mert akkor már nagyjából elviselhető az idő, és a tizedik emelet magasságáig már csak a legeslegelvetemültebb szúnyogok jönnek fel, azok is csak vasár- és ünnepnapokon. Van kinn felfordított virágcserép, meg a küszöbre is le lehet még ülni, míg szét nem esik, aki pedig nem tud élni a civilizáció nélkül (vagy V.I.P. vendég és - még - pedálozok neki), az kaphat sámlit vagy hokedlit, csak az már elég nehezen fér el :-)
Van kinn két batárnagy láda, úgyismint "asztal", ezen megáll a sörösdoboz vagy pohár, feltéve hogy nem valamelyik pántra pakolja az ivócimbora, mert akkor viszont menthetetlenül felborul.
Egyetlen hátránya, hogy késő este már viszonylag csendben kellene duhajkodni, hogy élő és megboldogult hozzátartozóinkat lehetőség szerint ne emlegesse a fél lakótelep.
Jó hely, na.
Ki is használjuk az adottságait, újabban rendszeresek nálam a spontán erkélybulik, akinek meg tériszonya van, az ne nézzen ki.

Amikor az erkélyt megunjuk, jöhet Párkány. Nincs messze, olcsó a sör, kellemesek a kerthelyiségek, hűvös a szél a Dunán a kocsmahajón. Kirándulni mondjuk a tegnapi majdnem-melegrekordban elég megveszekedett ötlet volt, és a juhtúrós sztrapacskához is csak akkor támadt étvágyunk, amikor kezdett alkonyodni, addig csak a sör csúszott, de az nagyon.
Még vissza kell menni, de ez fogadalmak nélkül is menni fog :-)

Koszgörény a láthatáron

Jön haza az én disznófülű kishúgom. Illetve hozzuk. Két hét nyári szünet van a lakóotthonban, ezt velünk tölti a kis Golyófejű.
Már hiányzott nagyon, mondjuk elkezdhetem megerősíteni az idegrendszeremet, hogy majd amikor itthon lesz, akkor ne kapjak tőle idegbajt negyedóránként :-)

Komoly programszervezés következik, mert az autisták életét jelentősen megkönnyíti, ha van egy előregyártott napirendjük, és tudják, hogy mivel is fog telni a napjuk. A spontaneitástól tehát most egy időre elköszönhetek, de remélem, hogy cserébe egy csillogó szemű, huncut, kíváncsi kamaszlány lakik majd velem itthon két hétig, és nem egy bágyadt, beesett szemű, kedvetlen kis izé.

A koszgörény meg úgy volt, hogy akkoriban a görény, illetve bűzgörény tematikánál volt nála megakadva a lemez, és egyik nap fürdés után tájékoztattam, hogy az esti tisztálkodása némi kívánnivalót hagy maga után, ezért lesz kedves némi korrekcióra visszavonulni a fürdőszobába, és kezelésbe venni a füle mögötti területet is, merthogy piszkos. Erre közli, hogy KOSZGÖRÉÉÉÉNY.
Nyilván a görények családjába tartozik, a bűzgörény közeli rokona.
Juditból egyszer még komoly biológus lesz, az tuti :-)

Mosolydíjat kaptam



Ez a meglepetés várt, amikor a tegnapi meredek kocsmatúráról hazaértem. Nöné küldte, köszönöm!

Lássuk a szabályokat!

1. Tedd ki a díjat a blogodra!

2. Linkeld ki azt, akitől kaptad!

3. Nevezz meg legalább 3 blogot!

4. Hagyj üzenetet a díjazottaknak a díjukról!

Kitettem,kilinkeltem, most akkor megnevezek.

Ki is az, akinek a blogja makes ME smile.

Először is Ági varróműhelye, mert olyan mosolygós érzés egy főiskolai csoporttárs, kollégiumi szobatárs vidám, színes weboldalát nézegetni (egyébként nagyon durva, hogy eltelt egy évtized!!!!!!!!), hát persze hogy felvidít!

Fülig ér a szám, amikor Moncsi eloszlat, mesél, mérgelődik, segít, közzétesz, kertészkedik, csak csinálná már gyakrabban!!!!!

És nem tudom, hogy "ér"-e olyan blogot is megjelölni, ahol csak sunnyogó háttérolvasó vagyok, de engem mindig felvidít az a fergeteges humorral megerősített meleg szeretet, amivel a Pomogács-szülők veszik körül két Pomogácsgyereküket.

És még persze sokan mások, de a legalább három, az most legyen pontosan három, a lehetőség nyitott, hogy még kiegészítsem a sort!

És most megyek nyomot hagyni a díjazottjaimnál!

2009. július 19., vasárnap

Kárpótlás

Az elmaradt párkányi sörözés miatt a lelkivilágunkban támadt fájó űr kitöltésére ma délután mégiscsak elmentünk egy röpke visegrádi kirándulásra. Jól felkepesztettünk a Fellegvárig, ahol aztán jól nem fizettük be az 1500 Ft belépődíjat, hanem visszafordultunk. Klassz kis hegymászás volt azért, előtte finom kávét ittunk, lefelé meg többmillió szúnyog kergetett minket, így nagyon hamar visszaértünk :-)