Tipikus cicababa

Hát az hihetetlen, hogy én mennyire nőies vagyok ma este is: meccset nézek, iszom egy sört, és közben kendőt kötök :-)

A négynapos hétvége tanulságai

1) Nempánikol, nemkapkod, megnézi higgadtan még egyszer (kétszer, háromszor), és akkor előkerül a fülbevaló is a táska aljából, ahol egyébként mindvégig ott kárörvendezett rajtam.
2) Azonnal kell egy Greatest Hits of Billy Idol (nemröhög!), olyan jót buliztam a Dancing with Myself-re, hogy még akkor is akaromakaromakarom otthonra, ha a továbbiakban is csak magammal táncolok rá, mert attól tartok, hogy ez megin' egy olyan zene lesz, amit senki más nem hajlandó meghallgatni :-)
3) Gerincsérvvel nem pogózik. Mer' fájni fog. De nagyon.
4) Pincelátogatásra nem aznap próbál bejelentkezni, hanem szépen előre gondolkodik.
5) Többnapos vidéki turnézás előtt legközelebb okosan betáraz valami kaját, különben csúnyán meglepődik, mikor hazaér, és nincs mit enni.

+1) A Percy Shawl zabálja a fonalat, máskor nem hetes tűvel kell nekiállni tolnai gyapjúból, hanem valami vékonyabb tű-vékonyabb fonal szerkóval kötni, mert már most akkora, mint egy lepedő - és még 20 sor hiányzik-, és a) nem lesz hol blokkolni, mert kilóg a lakásomból, b) akkora böszmeteget, amekkora ez blokkolás után lesz, még hordani se lehet...

Szegzárd és a kadarka

Valaki mehetne és megbormarketingelhetné Szekszárdot, mert egyébként szerintem hülyék ezek, minden sarkon van egy SÖRÖZŐ.
Bort meg nagyítóval kell keresni.
Mondjuk a sörözőkben végül is van, de ez akkor is milyen már.

Egyébként tényleg úgy volt leírva egy helyen, hogy Szegzárd, mondtam is, hogy biztos felszólító mód, tárgyas ragozás.

Nagybácsi mondta, hogy igyunk kadarkát, mert a kadarka az jó. Amikor vége nagy nehezen találtunk kadarkát, akkor kipróbáltuk, és hát Nagybácsira érdemes hallgatni, mert a kadarka az tényleg jó.
Vidáman értünk haza éjfél körül, ma meg némi fejfájással ébredtünk.
De az csak azért, mert front van.

Elmaradást teljesítek

Moncsi még a múltkor küldött nekem ilyen jóképű medvéket.

Eddig is örültem nekik (köszi, Moncsi), csak állandóan elfelejtettem kitenni őket a dicsekedőbe. Íme, akkor itt villogok a mackós testalkatúakkal, és ha lehet, akkor "küldöm mindenkinek, aki szereti", mert mostanra kb. mindenkinek komolyabb medvecsordái lehetnek :-)

Most már Szolnokon is voltam

Szilviék elvittek magukkal Szolnokra, az ő Zoli nevű cimborájukhoz, akit később lelöktem a padról, és leesett.

De nem így kezdődött, hanem előbb strandoltunk, és nem akartam belemenni a hideg vízbe, mert hideg volt. Ha fiú lennék, tudnám mutatni, hogy szerintem mennyire volt hideg, de én nem vagyok fiú, ők meg különben nem is fáztak benne, csak én. A termálmedencében meleg volt a víz, viszont koszos, büdös, és unalmas, mert mióta öregszem és banyulok is elfelé, azóta ijjajj, nem élvezem én a strandot, mert abban csak a napon szunyókálás szép és jó, úszkálni általában lusta vagyok, labdázni nem szeretek, a csúszdán meg félek, ja, tudom, sok a bajom, maradjon is az ilyen inkább otthon, de egyébként ez a strandolás most elég jó volt ám, mondjuk a veszteség oldalon kénytelen vagyok feltüntetni a fülbevalómat (pedig azt - brühühűűű - pont szerettem nagyon), ezzel együtt jó volt, csak berregtek az ellenszenves harci helikopterek, valami légimicsoda volt, más rendes emberek azt nézték, amíg mi strandoltunk helyettük.

Aztán hazamentünk, ittunk, elindultunk lekésni a tűzijátékot, (jelentem: remekül sikerült), aztán odaértünk, ittunk, találkoztunk antiszociális emberrel, ittunk, átsétáltunk másik helyre, találkoztunk további emberekkel, ittunk, visszasétáltunk előző helyre, ittunk, aztán nem sikerült táncolni és megszöktem, aztán pálinkát is ittunk, meg még pálinkát, és utána elmentem inkább bulizni, a többiek nem akartak, aztán én még énekeltem Proud Maryt antiszoc. emberrel (vált.kedv. még egy Zoli), mert azt állította, hogy nem tudom a szöveget, pedig az konkrétan ő volt, aki nem tudta, én meg az voltam, aki de, ja, közben elmentünk inni, aztán András jött velem bulizni, aztán belelépett egy gödörbe és megrándította a bokáját, és aztán ezért már csak egyedül buliztam, na meg még a sok ismeretlen szolnokiak is ott voltak persze, aztán taxit hívtunk, aztán a házigazda nem tudta a saját címét mert be volt rúgva, de mi tudtuk és megmondtuk, és így jutottunk haza.

Jó buli volt, na.

Aztán reggel felébredtünk, másnaposak voltunk mind, és eljöttünk, és aztán délután a telken fröccsöztünk nagybácsiékkal.

Holnap meg megyünk Szekszárdra inni.

Te jó ég, hány éves is vagyok én? Ezt a huligántempót már tíz éve se nagyon bírtam, mi a fene ez, kapuzárási pánik? :-D

Szerdai szeánsz

Minden szerdán fél 8-kor hívom Húgot a lakóotthonban. (Kivéve, amikor elfelejtem.)
Ma például a következőképp folyt a beszélgetés.
Köszöntem neki, megkédeztem, jól van-e, és milyen az idő Miskolcon.
Ezekre úgy kábé válaszolt, majd megkérdezte, hogy elmehet-e ott papucsot venni.
Mondtam, hogy két hét múlva jön haza, majd itthon veszünk.
Mély hallgatás.
Jucus, szeretnél inkább Miskolcon venni papucsot?
Igen.
Hát jó, de biopapucs legyen, mert....

De Judit hangját már csak a háttérből hallom: ÉVA NÉNI!!!!! SZABAD ITT MISKOLCON VENNEM ÚJ PAPUCSOT.

Azzal elrohant.
Szia Jucuskám, én is szeretlek, örülök, hogy ilyen jól elbeszélgettünk :-D

Teljesen aberrált palacsinta

Tegnap voltam ikeázni. Ez egyfajta tevékenység, aminek az a célja, hogy meghatározott idő alatt, meghatározott összeget költhetek el, olyan dolgokra, amik adott pillanatban a legkevésbé fölöslegesek.
Mert ikeázni muszáj, de ikeás cuccokra- sajnos - nem mindig van szükség, még az akciósakra sem.
Most pl. vettem (zárójelben az indoklás található):
- szilikonos kenőecsetet (mert a régi kenőtollam már tök undoritiszes)
- két összerakhatós karton irattartó dobozt (mert még mindig elhiszem magamnak, hogy egyszer majd rendet fogok rakni a kaotikus papírjaim között)
- egy csomag álló irattartót (indoklást ld. fent)
- egy csomag felragasztható, négyzet alakú tükröt (mer' akciós volt, bár egyelőre gőzöm nincs, hová ragasszam, a plafonra esetleg?????)
- egy garnitúra műanyag ételdobozt (valahogy elfogynak mindig).
És hősiesen visszaraktam:
- egy tortakészítő egységcsomagot (csillagcsöves nyomózsák, tortalap-fűrész, és olyan műanyag kenő-lapocska).
És rá se néztem:
- a nyomkodós lisztszitára
- a bögrékre (ez nem igaz, mert a lilát meg is fogtam...).

És aztán amikor hazaértem, akkor tudtam, hogy igazából le kéne menni vásárolni a cébéába, de a derekam leszakadni készült, és különben is.
De kellett mára valami elhozós kaja, és úgyis éppen tojáselhasználási fogadalmat tettem, így kitaláltam, hogy sütök pár palacsintát.
És eszerint cselekedtem, aztán mikor már megsütöttem a pár palacsintát, akkor jöttem rá, hogy lekvár az meg nincsen, mert a múltkor a penészeset kidobtam, az újat meg beleraktam a Rákóczi túrósba mind, és akkor csak úgy álltam ott lekvár nélkül.
Fahéjas? Nyeeeeee....
Pudingos? Boááá....
Kakaós? Fúúúúúj.....
Szóval semmelyikhez nem volt kedvem éppen. Mert amúgy normális esetben kizárólag a lekvárosat eszem meg, de amikor nincs lekvár, én meg egyrészt nem vagyok hajlandó kitenni a lábamat a lakásból, másrészt ha hajlandó lennék, se segítene, mert háromnegyed tízkor már hová menjek lekvárért, az ne mnormális eset, hanem extrém :-)

Végül eszembe jutott, hogy egyszer régen valahol-valakitől hallottam vagy olvastam azt a teljesen elvetemült módszert, hogy a palacsintát először meg kell kenni tejföllel, majd megszórni undorító instant kakaóval, és akkor az milyen finom.
Aha, persze... Hiszi a piszi, ez csak rossz lehet.

De a vezérhangya már elkezdett mocorogni a fejemben, és húztam is kifelé a hűtőhöz tejfölért, meg a szekrényhez undorító instant kakaóért (amit meginni nem szoktam, mert szerintem sós, de azért mégis van otthon, mert a Judit meg egyrészt nagyon szereti, másrészt el is tudja készíteni magának, ami nem egy utolsó pedagógiai szempont...), szóval összegyűjtöttem a hozzávalókat, és már kentem is meg szórtam is a palacsintára.

Röviden és tömören: finom.
Tisztára agyatlan egy kombináció, de nagyon jó.
Nem hittem volna.
Fenevinnéel :-)