A Kutyafülű születésnapja

Vidám események is történnek nálunk. Juditka tegnap lett tizenkilenc éves.
Továbbra is sokkal szebb, mint amilyen okos :-)
Kötéltáncol az idegeinken, lázad, hisztizik, magára húzza a szobáját, és fekszik hason egész nap.
Közben meg ragaszkodik, kötődik, igényli a törődést.
"Esőemberkének" néha túl jó, máskor meg a legelvetemültebb fajtából való :-)
Mi pont így szeretjük.

Náthás vagyok, kerül is most a Gyerek nagy ívben, hiába mondom neki, hogy nem újinfluenzám van (jól informált a kisasszony, tegnap többezer villamosmegállónyit gyalogoltunk haza, mert eszébe jutott, hogy a tömegközlekedésen könnyebb elkapni a bacilusokat...), még a közelébe se enged, és ipari mennyiségben tömi magába a c-vitamint.
Tegnap épp lánctüsszögtem az utcán, Judit aggódó arccal nézett, és reménykedve kérdezte:
- Lehet, hogy ALLERGIÁS vagy valamire?
- Szerintem nem, Jucuskám, inkább megfáztam.
- NEM IGAZ.
:-)

A szülinapjára egy zöld kardigánt, egy golyósdezodort, és egy szál rózsát kapott. Meghívtuk ünnepi vacsorára a nagybátyánkat és a nagynéninket. Variálós menü volt: Juditnak tojásos nokedli, nekünk a nokedlihez inkább kakaspörkölt (csak hogy nekem is jusson a dicsőségből, ne csak a szülinaposnak). És egy gesztenyés piskótatorta, tizenkilenc gyertyával. Elfújta, talán három vagy négy nekifutásra. Tüdő-vitálkapacitás elégtelen :-)

Boldog szülinapot, Böjgárka! :-)

Mi megint gyertyát gyújtunk...

Az én nagypapám ma reggel nem ébredt fel.
Még megvárta velünk a karácsonyt, bár azt nem mondanám, hogy ünnepelte... pénteken orvost is hívtunk hozzá, nagyon nem volt jól. Szombaton még talán megismert, azt mondta nekem búcsúzáskor, hogy szia, Kisleányom.
Aztán tegnap éjjel elaludt, remélem, utoljára valami szépet álmodott.
Dezső papa, nyugodj békében!

Nem lett fehér

De attól még lehet szép.
Boldog karácsonyt mindenkinek.

Igazolt hiányzóinkért

A legügyesebb kiskukta

A legügyesebb kiskukta reggel cirka félórára bevonult a klotyóba, majd újabb félóra után a fürdőszobából halásztam elő, ahol azért nem hallotta, hogy hívtam, mert mindkét fülét bedugta az ujjával. És nagyon csúnyán nézett.

Már elég jó kódfejtő vagyok, és tudom, hogy ez olyankor van, amikor nem adok neki elég feladatot, ráér, és jódolgában nem tudja, mit csináljon, ezért aztán teljesen beborul és megzakkan. Hogy a visítozásig ne jussunk el, sürgősen beszüntettem a "Juditka hadd pihenjen" jellegű programot, és jön a kegyetlen kizsákmányolás, a gyermekmunka, na jó, a kínzást kihagyom.

Gyere, Jucka, főzzünk spenótot!
Jó.

A spenótfőzés gyakorlati kivitelezését tulajdonképpen ő hajtotta végre, én csak álltam mellette, adtam az instrukciókat, meg osztottam az észt. És begyújtottam a gázt, mert azt nem tudja. Végül a tükörtojás-sütést is rám bízta. Aztán evett, elmosogatott, engem meg elzavart teregetni, mert közben lejárt a mosógép. Jogos, ő ma már volt egyszer, nehogymár mindig neki kelljen :-)

Mindjárt sütünk is valamit!

A nap kérdése

A liftben hangzott el. Mondtam Juditnak, hogy készülődjön, vásárolni megyünk. Beszerezzük neki a karácsonyi ajándékot (farmernadrágot kért és kapott), kell még párféle zöldség is, és megvesszük a karácsonyfát. Összekészülődött - Fesd ki a szemem, légy szíves. Lilára jó lesz. (Nőből van, most mit tegyek. Remélem, nem csinál belőle rendszert egyébként...) - és elindultunk, kábé sarkkutatónak öltözve. Lila szemfestékkel :-)
A liftben aztán ráncolta a homlokát nagyon, végül kinyögte, ami a szívét nyomta:
- Hogy fogjuk hazahozni?
- Mit, Jucuskám?
- A karácsonyfát.

Nem tudom, mit gondolt, mammutfenyőt állítunk idén, vagy azt hitte talán, hogy egy komplett, feldíszített fát kell hazavonszolnunk? (Utóbbit nem hiszem egyébként, évek óta segít díszíteni, már elég rég nem a Jézuska hozza, bár anyu sokáig meglepte reggelre a csillogó karácsonyfával, de én leromboltam az illúzióit - ha voltak - és bevontam a készülődésbe...)

Mondtam neki, hogy 1) kicsike fát veszünk, 2) közel, csak itt a ház előtt a CBA-nál, és különben is 3) az árus össze fogja kötözni, hogy könnyebben hazahozhassuk.

- Akkor jó.
És segített cipekedni.

Adventi ételek

Karácsonyi készülődésünk (még nem látszik belőle semmi, csak három kesztyű, egy fél nyakvédő, meg a hűtőben néhány csúnya bonbon) során a konyhánkban valódi remekművek készülnek.
Mint például kelkáposztafőzelék, céklaleves, palacsinta, borsófőzelék, hagymás tojás, spenót, abonett mézzel, meg paradicsomos-sajtos tészta.
Még szerencse, hogy tegnap a munkahelyemen ebédeltünk, így végre ehetett a húgom rendes, tisztességes - sült krumplit majonézzel :-D

Jóvanna, mostmá' tényleg belehúzok...