Álmomban kicsi voltam

Rossz volt. Nem tudtam kijönni a kiságyból. Egyébként ugyanannyi idős voltam, mint ébren. Csak kicsi. Nem tudom már, miért akartam kijönni, de nagyon mérges voltam, nagyon kicsi, és nagyon tehetetlen.

Anyuról álmodtam ugyanezt egyszer, amikor már beteg volt. Ősz haja volt, rugdalózóban állt egy hatalmas kiságyban, kicsi volt, és sírt. Mi meg nem vettük ki.

Ha akarom, van párhuzam, tényleg kissé mintha túlnőttek volna rajtam a dolgok. Azért remélem, engem előbb-utóbb mégiscsak kivesznek...

Sikeresen kertészkedünk

- Francokat biokert, hülye vagy, hogy lenne már bio, amikor a múlt héten gyomirtóztál????
- Jó, de nem helikopterről.
...
- Te, kikeltek ezek?
- Nem.
- Egy darab se?
- Egy se.
- Mondtam, hogy meg kéne locsolni.
- Jó, de úgy volt, hogy esni fog.
...
- A mama kukoricája se nagyon kelt ki.
- Ja, de az kikelt volna.
- És mi lett vele?
- A Laci véletlenül kiszántotta a motoros kapával.
- A mama mit szólt?
- Semmit, nem mertük neki megmondani.
...
- Hallod, ez gaz?
- Mittudomén, hogy mi az.
- Csak ez az egy van belőle, akkor kihúzom.
...
- Itt minek is kéne lenni?
- Várjál, a mama idetűzte a zacskót... akkor petrezselyem.
- Azt hittem, direkt disznóparét termelünk.
- Mér', állítólag azt is meg lehet enni, nem tudtad?
- Nem, de jó tudni, mer' úgy látszik, akármit vetünk, mire kikel, valahogy mindig paré lesz belőle.
- Nem baj, legalább majd a Bencuska lesz az első kisgyerek, aki kizárólag disznóparén nő fel.

Jucuska visszatér

Legutóbb telefonban jól kiakasztott, mert nem volt képes elmondani, hogy mit ebédelt aznap, csak hajtogatta, hogy nemtudom, nemtudom, nemtudom.
- Jucuskám, nem lehetsz ennyire kis buta.
- DE!!!
Hát, a jogaival legalább tisztában van a gyerek :-)))

Ma meg érte mentem, a vasútállomásra vezető úton a Hugi végig kattogott mellettem, mint egy nagyra nőtt retró felhúzhatós bádogcsirke, hogy ő nem is velem akar hazajönni, hanem mással, nem akar szoknyában jönni, nem akar holnap a mamához menni, és nem akarja, hogy legyenek kismacskák (kicsit későn szólt).
A vonaton aztán közölte, hogy:
- Nem bírok magammal.
- Hát azt veszem észre.
- Kinn akarok álldogálni végig. A folyosón.
És tényleg kiment a folyosóra - előtte megígérte, hogy nem fog dumálni - és két órán keresztül ott állt kinn, a legteljesebb nyugiban.
Csak azt sajnálom, hogy nekem nem jutott eszembe már sokkal korábban, hogy ki is lehetne zavarni :-D

Családi karika(túra)

Ma este én voltam beosztva ügyeletbe a Zuzmófejű mellé, mert az öcsémék elmentek ügyet intézni. Hihetetlen módon harap a kiscsávó a nulla darab fogával, ráadásul a komfortérzetéhez elengedhetetlenül szükséges, hogy legalább az egyik kezem folyamatosan a szájában legyen. Elég érdekes mutatvány volt fürdetés után egy kézzel elvégezni különböző (illetlen) teendőket a pelenkásabbik fertályán, mert a másik kezemet közben muszáj volt felháborodottan röfögve majszolnia. Ha elvettem, haladéktalanul reklamálni kezdett.
Később komoly tárgyalása volt a porszemekkel meg a villanykörtékkel, de amikor úgy hallottam, hogy nem jutnak dűlőre, és kezdenek a dolgok elfajulni, akkor elvittem inkább aludni, kérdezték is öcsémék, amikor hazaértek, mit adtam be a gyereknek, hogy már alszik :-)

(Öcsém egyébként megy tovább másodfokra. Erről most nem is szeretnék sokkal több mindent elmondani. Pillanatnyilag le vagyunk sújtva.)

Vagány kiscsávó

Na, mit szóltok az unokaöcsém új pólójához? A nagynénjétől kapta! :-D

Kiábrándítósdi

Kertészkedés után mintha látszana a bokámon, hogy meddig ért a zoknim.

- ODANÉZZ!!!!! Egy kicsit lebarnultam!!!!
- Szerintem meg koszos vagy.

Eredeti hasonlat

Sajnos realittyet néztünk ma este családilag - mondom én, hogy süllyed a színvonal -, és a szépreményű kisöcsém meg bírta jegyezni, hogy "annak a csajnak olyan a szája, MINT EGY KONYHARUHA".
Ezen a ponton én készen is voltam, és konkrétan lementem a padlóra röhögni, de ezek után még képes volt lemodellezni a konyharuhaszájat a Bence baba egyik pelenkájával, és ami a legrosszabb, hogy egyébként annak a csajnak TÉNYLEG olyan szája volt :-D