Mentés másként

Elmenteném a tegnapi napomat, és mindig, amikor valamiből elegem van, akkor megnyitnám nézegetni.
Amitől egy nap szép lehet, az a tegnapban mind megvolt.
Korán ébredtem, esett a hó, bentről nézni imádom. Kint fázni benne már nem annyira vicces, de az csak este következett :-)
Befejeztem a kézmelegítőket, tetszenek, meg vagyok elégedve, szép ajándék lesz belőlük.
Húgom egy kistündér volt egész nap (mikor meg nem, olyankor mondtam neki, hogy böjgár, és akkor megint vigyorgott), sokat segített, aranyos volt, barátságos.
Finom ebédet főztem Judit kedvére (kapros-kefires céklalevest, és almás-fahéjas palacsintát), szépen evett a Golyófejű, de nem is csoda, mindent ő választott ki, én csak engedelmesen megfőztem neki, amit kívánt.
Délután Juditkát az öcsém elvitte hozzájuk, hogy én este mehessek koncertre a Gyalázatossal. (A Gyalázatosnak ez nem a neve, csak az eposzi állandó jelzője, "keresztanyja" ki más is lehetne, mint Judit... és egyébként ő a Londonban élő barátnőm, épp hazajött karácsonyra, mondom én, hogy csupa öröm volt ez a nap.)
Aztán hívott telefonon egy cimbora is - nyilván egy doktorúr -, és mivel nem jöttem rá, hogy mit szeretett volna, ezért arra következtettem, hogy csak kedve támadt egy kicsit beszélgetni velem, és hát ennek megint örültem.
Hát még annak, hogy egy másik cimbora - semmiféle fokozat, de csipszar tizenéves kora óta ismerem, ámbátor akkoriban én is csipszar tizenéves voltam, csak keményen 3 évvel idősebb - szólt, hogy jön a koncertre a barátnőjével, és majd fussunk össze. Hurrá!!!!!
Este 6 felé ért oda hozzám a Gyalázatos, és pletykáltunk, meg boroztunk, meg átadtuk egymásnak a karácsonyi ajándékokat, és a nyakigérő hóban elindultunk a Pecsába, külön sikerélmény, hogy odataláltunk. És közben szép havas, meg vicces-vigyorgós-hóemberfejű fotókat készítettünk.
A Quimby-koncert hatalmas volt, nem mentünk most be a tömegbe, de nem is baj.
Külön örültem, hogy a cimborám nem adta elő a "most épp van csajom, ezért most épp nem vagyunk annyira jóban" című magánszámát, pedig erre néha kicsit hajlamos, de már neki is van ősz haja, szóval hátha mégis normális ember lesz belőle a végén :-)
Ja, és odafelé hóangyalkáztam (aztán csodálkoztam, hogy méééér' van hó a zsebemben :-), visszafelé meg ettünk hotdogot, aztán kicsit széjjelfagytunk, rossz buszra szálltunk, ezért másikat kellett várnunk a Határ úton, beázott csizmában, vizes zokniban. De végül hazaértünk, és bezuhantunk aludni.
Nagyon, de nagyon, de nagyon jó nap volt.