Voltunk megint koncerten

Jól elmentünk Kispálra a Többiekkel. Többiek gyűjtőnév alatt értendő néhány darab doktorúr - mert mostanában finnyásan megválogatom, hogy egyáltalán kikkel mutatkozom :-) - és több darab barátnő illetve ismerős.

Volt nagy alapozás, mert a mexikói nászutasok egész komoly gasztronómiai bemutatóval készültek, ez jelentős részben folyékony halmazállapotú - és alkoholtartalmú - dolgokból állt, ennek köszönhetően egy idő múlva már nem tudtam kellőképpen koncentrálni a fényképes élménybeszámolóra, csak rinyáltam, hogy mennyünkmá', mennyünkmá'. Kisebb csoda, hogy ki nem vágtak, hogy jó, akkor mennyémá', de egyedül.

Azért persze csak odaértünk egyszer. Addigra mi már megrendeztük a saját Kispál-koncertünket, magyar-halandzsa keveréknyelven.

Ősz hajszálaimról és hajlott életkoromról újból teljesen megfeledkezve már megint a legnagyobb tömeg kellős közepén kötöttem ki, de most vittem magammal egy doktorurat, hogy legalább a jogi képviseletem meg legyen oldva, ha netán lerúgnák a fejemet, de hálisten kiderült, hogy nemcsak a szája jár, hanem átmeneti testőrként is meglepően jól használható, így végül aztán nem is rúgták le a fejemet, sőt ha emlékezetem nem csal, akkor most kivételesen nem is löktek fel.

A koncert pedig jó volt, és a végén azért sikerült megtalálnunk a Többieket is, akikkel az eredeti elképzelés szerint mind együtt szerettünk volna bulizni, de valaki mindig elveszett.

A történethez már csak annyit tennék hozzá, hogy éjszaka a Pecsából Kispestre hazamenni ocsmány egy dolog.