Családegyesítés

Meghoztam a Kiskezűt.
Miskolcon, míg én a lakóotthon ajtajában még egy pár szót váltottam a gondozónővel, ő sapka-sál-hátizsák menetfelszerelésben idegeskedett az udvaron, alig várta, hogy induljunk.
A sarkon közölte, hogy BÖJGÁR, majd ezen röhögött a vonaton egészen hazáig. (Én meg rajta, mert imádom, amikor galádul csillognak a szemei.)
Később, már Budapesten, találkoztunk egy cimborával, akire gyakorlatilag rámászott (Juditka! Nem szabad! Nős ember! :-)))))), felvilágosította, hogy BOSZORKÁNYOS, majd szólongatni kezdte magát (JUCMUC), megkért, hogy segítsek neki a sálat rendesen a nyaka köré tekerni ("még mindig nem vagyok képes tisztességesen felvenni a sálamat" :-D
Hazafelé a villamoson vérbeli huligán módjára letarolt egy nénit, aki szeretett volna leülni (á, nem ciki), aztán végül csak megjöttünk, és most már itthon vagyunk.
Most pakol.