Korcsolyát venni szigorúan tilos

Legalábbis annyiért, amennyiért én láttam ma a Hervisben. Aztán mégis majdnem megvettem.

Megérett már a kukára a régi korim, viszont olvastam, hogy nyílt egy ideiglenes jégpálya a Városligetben (aha, csak azt nem olvastam, hogy az ideiglenes műjég kábé akkora, mint a nagyszobám), és ma délutáni program gyanánt előirányoztuk. Mivel tavaly is viszonylag sokat voltam kinn a műjégen - és közben erősen arra gondoltam, hogy a villám se szokott kétszer ugyanoda csapni, tehát statisztikailag talán nincs túl nagy esélye, hogy megint eltöröm valamimet - szóval úgy gondoltam, hogy ha idén is gyakran megyek, akkor nem kéne folyton kölcsönözni, hanem veszek új korcsolyát, behozza az árát pikkpakk.

Volt a Hervisben többféle kori, a legakciósabb, amit minden emberi számítás szerint még lelkiismeret-furdalás nélkül megvehettem volna, olyan kényelmetlen volt, hogy azonnal leszavaztam. A következőnek az árára már szívtam a fogam, és még mindig csak félig volt kényelmes - jó, tudom, tudom, egy korcsolya, az a legritkább esetben KÉNYELMES, nem az a dolga neki. Mindenesetre, ha már ott voltam, gondoltam, felpróbálok egy menőt is, amit viszont tényleg nem engedhetek meg magamnak. És... hát... jaj. Jó volt. Szép volt. A méretem volt. Kényelmes volt, már így a szárazföldön. Én meg kezdtem elveszíteni a józan eszemet, és tudtam, hogy még két perc, és meg fogom venni a korit úgy, hogy utána nem marad pénzem. Karácsony előtt ez ugye igazán praktikus.

Akkor felhívtam a Medvét. Mondtam neki, hogy Medve, baj van, meg akarok venni egy korcsolyát, légyszi, beszéljél le, de tényleg, mert különben megveszem, és akkor baj lesz. A Medve jól kikérdezett, hogy milyen az egyik kori, meg milyen a másik. Aztán belekötött mindenbe. Ez ezért nem jó, az azért nem jó, különben is, nem is ilyet akartam még tavaly, és megint tönkre fogom tenni, és ha csak vastag zoknival jó, akkor ne is vegyem meg, és ugyanúgy Kínában gyártják ezt is, és különben is tizenegyedike van, nem marad pénzem, a Judit is jön haza, Karácsony is lesz, és egyáltalán.

A lebeszélés olyannyira sikerült, hogy ott álltam duzzogva a Hervisben, négy bazinagy doboz között, hogy ez a dög Medve nem engedi, hogy egy rohadt korcsolyát vegyek magamnak, mekkora szemét. És én sírok, mert el vagyok keseredve, mert ez nem igazság, mindenki vehet korit, csak én nem. Ja, egyébként tényleg sírtam is egy kicsit.

Aztán mondta a Medve, hogy jól van, ne sírjak már, különben is ha jól emlékszik, én kértem meg, hogy beszéljen le, ő csak lebeszélt, de ha nem duzzogok, akkor majd elvisz a teszkóba vagy a madarasba, ahol pont ugyanolyan kínai korcsolyát vehetek majd magamnak sokkal olcsóbban, mert a múltkor látott négyezerért.