Jucuskámmal szokás szerint össze kellett balhézni indulás előtt, nem értem, hogy miért mindig kilövés előtt 5 perccel kell teljesen begolyóznia, illetve hát értem, persze, de sokat nem tudok segíteni, mindenesetre ilyenkor jön a szigor meg a mérgelődés, akkor megint megtalálja magát a rendszerben, aztán mehetünk.
Útközben vigyorgott jobbra-balra, folyamatosan fegyelmezni kellett, különben énekelt a villamoson meg a metrón, és egyfolytában szövegelt magában (ha dumálok hozzá, csak feleannyira kínos, akkor messziről olyan, mintha beszélgetnénk).
Leszálltunk a metróról, kézen fogott, ahogy szokta, és közölte, hogy:
- Békülj ki.
- De kivel, Juci? - fogggalmam, nem volt, hogy miről beszél.
- Nem tudom.
- De hát összevesztem valakivel?
- Nem.
- Akkor kivel béküljek ki?
- Nem tudom.
- Jó, itt a mozgólépcső, mire felérünk, találd ki.
Félútnál aztán elárulta:
- Békülj ki VELEM! - (addigra pedig már nem is mérgelődtem)
- Jó, kibékülök. Hogy csináljam? Adjak egy puszit?
- Ne!
- Simogassalak meg?
- Ne!
- Húzzam meg a hajadat?
- Ne! Isten ments! - ezt mostanában tanulhatta :-)
- Akkor? Hogy béküljek ki?
- Azt nem tudom.
- Na jó. Beszéljük meg, hogy ki vagyunk békülve.
- Az jó lesz.
Hát így békültünk ki :-)
Az van, hogy szeret bosszantani, de utálja, ha haragszom rá.
Vajon kell-e hozzá kötélidegzet? :-D
Szülinapi rózsaszín
6 napja
7 megjegyzés:
Basszus! Most ezt megkönnyeztem. :-)
Annyira édes.
Jaj, ne sírjál, ez vicces volt, nem szomorú :-)
Persze aranyos ám ilyenkor tényleg.
Hihetetlen szenzibilis, maradt volna szívesen, de mégsem lehet, ezért mivel Te viszed vissza, Rád haragszik, de szeret is, mert megérted és viszontszereted, de mégis, valamit le kell reagálni erre a helyzetre,... és így tovább. Hát nehéz is megérteni, pláne annak, akinek minden egyszerű az életében.
Ilonamamzi: Nekem is ilyen érzéseim voltak, amikor olvastam.
Meg még az, hogy indulás előtt kicsit "összekaptak", és úgy érezte Jucus, hogy így nem válhatnak el. :-)
Jajdeszeretem! :-)
Ani! Pontosan!!! Abszolut logikus a viselkedése, csak bele kell bújni a bőrébe. Nagyon mélyérzésű, csodálatos kislány.
A változásokat nehezen viseli. Miskolcon OK, otthon OK, az nem OK, ami közte van. Amíg eljutunk A-ból B-be. Nyilván nemcsak az utazást értve ezen. Olyankor bizonytalan, és nem találja a kis "kapaszkodóit", hát elkezd "védekezni", amiből én annyit érzékelek, hogy a gyerek má' megin' teljesen meg van bolydulva :-)
Szóval a probléma okát ismerem, csak segíteni nem nagyon tudok. Max. szempontot írok, meg napirendet. Meg veszekszem :-) Neki egyébként az is információt hordoz, amikor felemelem a hangomat. Van erről jó kis sztorim, de külön bejegyzést érdemel...
Igen, a változást a bizonytalanság miatt viselheti nehezen. Szerintem az átlagos emberek közül is sokan éreznek így, csak jobban tűrtöztetik magukat, esetleg isznak egy felest, vagy rágyújtanak, stb. Ez a hangfelemelés ismerős, nálunk is bevált, legalábbis egy határig. Amíg a bizalmat nem vágja még szét. Folyton kötéltáncol az ember.
Megjegyzés küldése