Megjelent a hét kérdése a Zugblogon, mégpedig az, hogy melyik a kedvenc ünnepem.
Kellett egy kicsit gondolkodnom rajta.
Mivel családilag eléggé hátrányos helyzetű vagyok, nálunk mostanában inkább szomorkodni szokás ünnep helyett. A családi ünnepeket ezért kapásból el lehet felejteni, legalábbis a nagyobb részét.
A saját szülinapomat is kilőném, család nélkül ez se olyan izgi, bár a sógornőm mostanában nagyon sokat tesz azért, hogy ilyenkor valamiveljobban érezzem magam.
Miután már az összes munkaszüneti napokat is átgondoltam, azt kell mondjam, az én kedvenc ünnepeim a hosszú hétvégét eredményező nemzeti ünnepek :-D Olyankor ugyanis lehet többnapos kirándulást szervezni a barátaimmal, borozni, jókat enni, vihorászni, kikapcsolódni, semmivel sem törődni, olyan emberekkel lenni, akikkel jók vagyunk egymásnak úgy, ahogy vagyunk. Igaz, nem mindig érezzük át a dolog szellemiségét (március 15-én azért persze kokárdát is tűzünk a borozáshoz :-), de ezek mégis kivételes alkalmak.
Nevezhetjük akár ünnepnek is.
3 megjegyzés:
Legfőképp!!!
És kötni is, vagy azt írtad? :o)
Írni nem írtam, de csinálom :-D
Minden helyett :-D
Megjegyzés küldése