Nálunk minden a szokásos

Agyament egy futam volt most megint ez az egész húsvét. Mama valamin megsértődött, és duzzogott, Judit nyígott és elvonult, Bence összerugdosta az igazi húsvéti nyusziját, én meg el fogok hervadni, mert már megint eszébe se jutottam senkinek. Na jó, igaz: a győri kontaktszemély küldött egy sms-t, miszerint milyen kár, hogy túl messze vagyok a locsolójától, pedighát.
Szóval ezzel - ugye - sokra megyek.

Hogy legalább valami minimális mértékben meglegyen az érzés, rendeztünk azért egy zártkörű sonka-, kalács-, és persze borfesztivált a szokásos baráti-hármasban, aminek a keretében az A. betűjelzésű okostojás rávilágított, hogy ez a húsvét elég sz.r dolog, mert ő egyébként is sonkát szokott reggelizni, csak máskor legalább van hozzá sajt is.

Szerintem egyébként az egész buliban az újhagyma meg a retek a legjobb :-D
Meg az az öt karalábé, ami végül megmaradt, szóval látom már, hogy indul a karalábéfőzelék-szezon!!! Akkor tényleg tavaszodik.