Mondja az öcsém, hogy ezt se dobjam ki, meg azt se dobjam ki. Aha. Könnyen pattog, mert ő felemelte a seggét, és annyi cuccal, amennyi kellett neki, áttelepült a másik lakásba. Nekem meg itt az összes maradék. Persze hogy sajnálja az ember a félig szétrohadt gyerekkori plüssjátékokat, meg az apám főiskolai jegyzeteit (a címüket se értem, naná), meg az anyám épp aktuális hobbijához kötődő tök fölösleges könyveket, amiket tutifix, hogy én soha az életben nem fogok kinyitni. Na de röhej, hogy 54 négyzetméteren nem férek el egyedül, mert mindig mindent muszáj megtartani.
Oké, akkor átjössz, segítesz kiválogatni? Aztán ami kell, azt elviheted.
Inkább dobd ki.
Ha egy üzlet beindul
2 hete
4 megjegyzés:
Na ja, kidobálni nem könnyű. De mennyi hely lesz utána! :o)
A hobbikönyveket szerintem el is tudnád passzolni.
De ha egyszer már évek óta NEM PASSZOLOM, és tudom, hogy úgyse fogom, mert nincs kedvem foglalkozni vele. Várhatok még évekig, a cucc meg csak halmozódik. Persze, hogy sajnálom, de azt hiszem, ninsc mese, ki kell dobni.
Maris, segíts kérlek! anyukámat hogy vegyem rá a lomtalanításra, selejtezésre..mert ő gyűjtöget, de nagyon. Csak a szülők már a 100 négyzetméteres családi házban nem férnek...:S
Ja, hát azt nem tudom. Az én anyukám se lomtalanított soha, azért kell most nekem :-D
Megjegyzés küldése