Borzasztóan elsóztam a spenótomat

Pedig már nem is vagyok úgy megfázva, mint szilveszterkor, akkor konkrétan annyira nem éreztem ízeket, hogy mindent az ehetetlenség határáig sikerült sóznom, szerencsére sörözéshez még jó is volt, lehetett (volna) azt hazudni, hogy direkt csináltam.
De erre a spenótra már nincs mentségem, és valószínűleg még vacsorára is ilyet kell ennem (meg tegnap is ez volt ebédre, most már azért el fog fogyni, pont időben, mielőtt megunnám).

Nagyon menő ám a válságkonyhám idén, ezt figyeljétek:
- spagetti húsos-tejfölös szósszal
- lencsefőzelék virslivel, de elbarmoltam, mert nem elsején volt, idén se gazdagszom meg
- maradék spagetti maradék vaddisznópörkölttel (mamától kaptam kisdobozban)
- spenót tükörtojással
- spenót FŐTT tojással, mert a változatosság gyönyörködtet

Ma pedig elmegyek vásárolni, és elköltöm mind az összes kajautalványomat, de szerintem holnapra akkor is lecsós virslit fogok csinálni rizzsel, mert azt meg szeretem :-)

Fókuszcsoport voltam ám én

Beszerveztek közvéleménykutatásni, mondták, hogy igazából csak hallgatni kell, egy kicsit esetleg beszélgetni, és adnak érte ötezer forint kajautalványt.
Gondoltam, hogy simán, annyiért akármit/akárkit hajlandó vagyok két órán keresztül hallgatni.
Aztán a végén még szinte jól is éreztem magam.
Jó kis banda voltunk, hálisten hármunkat is ugyanaz szervezett be, szóval voltak ismerősök, cimboralánnyal sikerült is az egyik fókuszcsoporttársat már jóval a beszélgetés megkezdése előtt szanaszéjjel szívatni, aztán már nem volt kihívás, mert bármivel piszkáltuk, mindenre az volt a végső válasza, hogy "mer' nők vagytok", ezt meg tudtuk nélküle is.

Egyébként meg bankos reklámok tervezeteit mutogatták nekünk, hogy melyik tetszik, és ha igen, akkor miért nem, és unalmas-e, vagy netán kedves, és értjük-e az üzenetét, stb. Volt egy vicces, aztán egy "szódával elmegy" kategória, meg két unalmas. Na, majd jól meglátom, hogy megfogadták-e a tanácsunkat, és vajon az fog-e adásba kerülni, amire a legtöbben szavaztunk. Mondjuk rajtunk kívül, gondolom, még volt nagyon sok másik csoport is, és egyáltalán nem biztos, hogy mindenkinek éppen az a reklám tetszett, amin mi konkrétan visítva röhögtünk, mert végre valami ÖTLET... igaz, a kicsit konzervatívabb társak nálunk is megfintorogták.

Az egész estés program egyébként anyagilag több oldalról is hasznosnak bizonyult, mert nyertem rajta egyrészt azzal, hogy adtak utalványt, másrészt meg azzal is, hogy este 10-re értem haza, és már nem kellett vacsorázni, hanem csak megnézni a doktor hausz végét, és fejjel előre beborulni aludni. Mekkora spórolás.

A hidegre való tekintettel

Nem kezdek énekelni, ellenben mutatok egy hótehenet. Íme.


Ez a hótehén még akkor történt, amikor decemberben mentünk a pecsába Quimby-koncertre a Gyalázatossal. És gondolom, mondott valami olyat, hogy nem merek belefeküdni a hóba, vagy mittudomén, esetleg az is előfordulhat, hogy nem is kellett provokálni, már nem emlékszem pontosan, csak arra, hogy visítottam, mint a szopósgörény, miszerint gyorsabban fényképezzen, mert fázik a hátam.

Akarok én még ennél is szebb lenni?

Adva van az alap, hogy én tök jó nő vagyok, és minél több van belőlem, annál jobb.
Azért most már egy picit mintha túl sok lenne a jóból :-)
Kiszakadt gerincsérvvel az ember ugye nem ugrál, csak pilatesezik legfeljebb, és azt is laposkúszásban, így megint megpróbálok sort keríteni egy kis észszerűsítésre a főzés terén.
Illetve a főzés terén nem nagyon tudok, mert szokás szerint templomegere-stílusban adom elő magam, inkább a mennyiségeket meg az időzítést kéne átgondolni.
Csak a szokásosak.... hogy ne egyek este 6 után... hogy igyak elég vizet... ne legyen otthon kenyér, meg csoki se lehetőleg... tartsak néha gyümölcsnapot... meg ilyenek.
Eszembe se jut bármelyiket is "megfogadni" újévileg, mert akkor biztosra vehetem, hogy már holnap megszegem.
Egyelőre még mintha kissé alulmotivált lennék, de majd szólok, ha kitaláltam valamit.

Értek a számítógéphez (is)

Telefonálok.

- Medve, hogy kell egy számítógépet HIBERNÁLNI? Mi az egyáltalán? És jelszót beállítani?
- Megint mit csináltál?
- Még semmit, de azt akarom, hogy a laptopom ébresszen reggel.
- Nem akarhatnád inkább, hogy a telefonod ébresszen? Muszáj pont a laptop?
- De az olyan jól hangzik. Le is van írva egy helyen, hogy be lehet állítani, és van valami olyan, hogy ütemezett feladatok, de állítólag kell hozzá valami jelszó, az mi, és hogy kell?
- Szerintem inkább ne akarjad beállítani.
- Elrontanám úgyis?
- Hát...

Hiába. Lassan nyolc éve ismer. Nem mindig néz teljesen hülyének, de megszokta, hogy általában ellenkező irányba akarom becsavarni a villanykörtét, nem tudom kivenni a porzsákot a porszívóból, és nyitva hagyom a felső szekrényajtót, aztán beleverem a fejemet. Amikor már teljes a káosz, akkor valahonnan előkerül, becsavarja a villanykörtét, szétszedi, majd össze is rakja nekem a porszívót, becsukja a szekrényajtót, és megtörli az orromat. Nna. Most már jó? Nem kell sírni. Figyelj oda.

Ha azt mondja, hogy ne nyúljak inkább a számítógéphez, akkor asszem, tényleg jobb, ha nem nyúlok hozzá.

- Na jó. Akkor beállítom a telefont.

Az a másik tévé

Öcsém feleségestől áttelepült a mamához, hogy ne árválkodjon szegény egyedül.
Ha már mentek, akkor vitték a tévéjüket is.
Ez kellett csak Juditnak.
- Ne legyen ott az a másik tévé. Mondd meg, hogy vigyék el onnan. Hívjuk fel őket MOST.
- De Juditka, ők most ott laknak a mamánál, és szeretnének tévét nézni.
- Nem jó az nekem. Menjenek vissza a Dombtető utcába. Miért költöztek oda?
- Hogy a mamának ne kelljen egyedül lennie, mert most nagyon szomorú.
- Költözzenek vissza.
- Jucuskám, ugye te sem szeretnéd, hogy a mama mindig csak egyedül sírdogáljon abban a nagy házban?
- Akkor inkább te menjél oda hozzá többször.

Aha. Mert az tök normális lenne, hogy én mint őrült, kepesztek öreganyámhoz hétvégenként/hétköznap, de ha az öcsém oda talál menni, akkor bizony felfordul a világ rendje.
Judit legalábbis kézzel-lábbal tiltakozik.

A boldog új év...

...két jóképű fiatalember társaságában köszöntött rám. Korábban még jobb volt az ivararány, mert fél 10-ig három jóképű fiatalemberrel múlattam az időt. Csak aztán egy - a saját példány - lelépett dolgozni.
A maradék kettő kölcsöndarab volt, akikkel sokáig rágtuk a kérdést, miszerint elmenjünk-e valahová, de arra jutottunk, hogy ahhoz fel kéne öltözni, ki kéne menni a hidegbe, és úgyis esik az eső, és különben is milyen rossz lenne álmosan hazajönni hajnalban. (Meg nálam jobb volt a kaja.)
Így aztán békésen eliszogattunk fél négyig, addigra meghallgattuk (és szanaszéjjel szórtuk) az összes fellelhető bakelitlemezt, majd elmentünk aludni.

És ha igaz, hogy egész évben azt fogom csinálni, amit január elsején, az elég ciki, mert gyakorlatilag egész nap fetrengve tévéztünk a szőke csávókkal.
Rosszabb társaságom sose legyen :-)