Útvonal

Á, nem vagyok kényszeres. Á, nem muszáj mindig ugyanazokon a helyeken megállnom, ugyanazokat a kirakatokat megnéznem, ugyanott vennem az ugyanolyan joghurtomat. Még szerencse, mert különben mi lenne? :-D

Mostanában van, hogy elhoznak egy darabig autóval, és ilyenkor aztán másik útvonalon kell jönnöm dolgozni. Rémes. Ijesztő. Bizonytalan. Volt, az első két alkalommal. Harmadjára már megvolt, hogy hol állok meg gyümölcsért, honnan lesz joghurtom, hol veszek újságot, és melyik kiarakatot bámulom meg midnen alkalommal.

Huhh. Így már sokkal jobb.

Best of Mariska

Bóbiskolásból hirtelen magamhoz térek az autóban:

- JAJ!!!!
- Na, mi baj van?
- Semmi, csak elaludtam, és arra ébredtem, hogy alszom.

Bükk

Forrásvizet ittam a tenyeremből.
Másztam hegyet rohanvást, csak érjünk már fel.
Belegyalogoltam a patakba, aztán meg dideregtem.
Halakat lestem lélegzet-visszafojtva.
Reggeli vizes fűben sétáltam.
Beájultam aludni egy pohár vörösbor után.
Nem fékeztem végig a bobpályán :-)
A csónakban viszont féltem, hogy felborulunk.
Kóválygott a fejem a kacskaringós hegyi utakon.
Ettem halat meg vadat :-)

Máris indulnék vissza.

A torna jótékony hatásai

Majdnem egy éve járok pilatesre. Kizárólag egészségügyi indíttatásból kezdtem, hogy a gerincsérvem ellenére is tudjak valami mozgásformát végezni mégis, sőt éppen azért, hogy a vacak fájós derekamat karban tartsam valahogy, mert őszintén szólva a műtéttől úgy félek, mint ördög a szenteltvíztől, de legalábbis valami hasonló.
A pilates remek választásnak bizonyult, a derekamat ugyan reggelente eltart egy darabig beüzemelni, de aztán viszonylag rendesen működik naphosszat.
Mellékhatásként pedig szebb a tartásom, egyenesebb a hátam, egyszer csak kiderült, hogy van nekem derekam is, vagy időközben kinőtt, szóval formásabb és szebb lettem.
Virulok, és ezt úgy tűnik, mások is észreveszik.
Minden bizonnyal ezt szúrta ki az a fiatalember is, aki sakálrészegen odajött hozzám a minap egy augusztus huszadikai koncerten, és az összes maradék koncentrálóképességét összeszedve jólnevelten azt mondta nekem, hogy aggyegycsókot kérlekbazmeg.

Íjjajj, nem annyira élvezem én...

Voltunk strandon Szolnokon, még a múlt pénteken. Megtévesztő volt a belépőjegy olcsó mivolta - akkor még nem tudtam, amit ma már igen: hogy mennyibe fog még nekem kerülni, mire kikezelnek a nyavalyából, amit minden bizonnyal ott gyűjtöttem be. Sokba.

Mi lesz itt már megint...

Az öregeknek több eszük van.

Öreganyám felhívott a héten, hogy most má' menjek haza, mert vadast főz. Megkértem, hogy akkor fagyasszon le nekem egy dobozzal, mert épp máshol voltam, de megígértem, hogy vasárnap (ma) megyek.
Kimentem vele a temetőbe, elhoztam a vadast, amit eltett nekem, megdicsértem az új haját, pedig tök béna, ő meg pénzt tukmált rám (majd legközelebb viszek neki belőle valamit), jót nevettünk, hogy nemrég látott egy siklót meg egy gyíkot, és biztos mind a kettő a Somogyiné volt - réges-régi történet a falu állítólagos boszorkányáról, mindig imádtam hallgatni :-D Aztán megígértem, hogy Juditkával majd megyünk nemsokára, két hét múlva jön úgyis haza megint.
Mintha mi sem történt volna.
Csak.
A mama szarul néz ki.
Az öcsémék meg elköltöznek, még mielőtt a kisbaba megszületne.

Elme-reng

Főiskolás koromban egy időben Impulse Zen márkájú dezodort használtam. Akkor is, amikor cserediákként Angliában töltöttem három hónapot. Még aztán egy darabig gyártották, utána megszűnt, de az illatáról mindig Anglia jutott eszembe. Nem konkrét élmény, csak az ottlét. De az évekig.

Másik mese. Egyszer csókolóztam valakivel, emlékszem, hogy féltem, milyen lesz, de meleg volt és puha és feketeribizlis. De ezt nem akkor gondoltam. Csak amikor tegnap délelőtt ettem egy gombóc feketeribizlis fagyit. Hogy ez most épp olyan, mint az volt.

Ilyenkor egyébként ijedten igyekszem vissza a földre, a szokásaim, a heti menütervezetem, meg a kis kényszereim közé. Általában jó nekem ott. Csak tettem egy kis kitérőt.