2009. november 10., kedd

Szókincsfejlesztés

Anitának tetszett a Jucus-féle káromkodás (rosseb egye meg a kis fehér macskát), hát íme, még egy:

"Rosseb egye meg a KÖNYÖKHAJLATI VERŐEREDET"

Háttértörténet: a rossebegyemeg-et a nagyszülőktől tanulta (mer' honnan máshonnan :-), eredetileg "rosseb egye meg azt a görcs fejedet" formában, a címzett alighanem egy csirke volt, amelyik nem pontosan értette, hogy a nagyapám mit szeretne tőle, vagy nem követte elég gyorsan az utasításokat, vagy mittudomén
Judlintunknak akkoriban fokozott biológiai érdeklődése támadt, kapott is egy enciklopédia-féleséget, aminek a közepén volt egy kihajtható "térkép" az emberi test nagyon részletes ábrájával, megszámozva, feliratozva, meg ami kell.
A gyerek a hülyeséget mindig is sokkal gyorsabban megtanulta, mint a hasznos és értelmes dolgokat - aha, ilyen szempontból tök normális :-) - tehát a káromkodást is pillanatok alatt memorizálta, és ha már ott volt a komplett ember rajza, kívülről-belülről, hát néha választott egy-egy újabb testrészt, és behelyettesítette.

Futottak még kategória: Rosseb egye meg a szemgödreidet.
De a könyökhajlati verőér az abszolút nyertes, verhetetlen, felülmúlhatatlan, szerintem több, mint tíz éve röhögünk rajta családilag.

5 megjegyzés:

Ani írta...

Azért el kellett gondolkoznom, hogy mi az... :-))))

Mikor mész újból érte?

Mit is mondott rám? Hogy azért haragszik rám, mert terhes vagyok?? Már nem emlékszem pontosan, de bájos volt az is. :-)

Alíz, Erdélyből írta...

S most már én is, hogy a rossebegyemeg! :)))))))

Maris írta...

Jaaa, volt veled valami baja, mondjuk szerintem nem haragudott, csak nem tetszett neki, de felhomályosítottam, hogy semmi köze hozzá :-)

Alíz, te miért káromkodsz Erdélyből? Rád is könnyen ragad a hülyeség? :-D

Gabella írta...

Na mostmár én is röhögök! Jól esett! :)

Alíz, Erdélyből írta...

:)))) Maris, kire nem!? De rám aztán rettentően, ezt már a gyermekeim is megállapitották